Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

MURÁNYI DÁVID: Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) álkérész (Plecoptera) faj a Bakonyvidéken

Medre sóderos-iszapos, növényzettel csaknem teljesen benőtt. Partja lapos, azonban két méternél alig szélesebb ásott mederben folyik, amelyet magas fú borít, és néhol füzek nőt­tek benne. A közúti híd alatt két, méteres átmérőjű csövön jut át a víz. A mintavételi kvadrátból az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) lárvákon kívül a Nemoura cinerea (Retzius, 1783) lárvái kerültek elő, más álkérészt azóta sem sikerült kimu­tatni. Kérészek közül egyetlen Siphlonurus sp. lárvát, valamint Habrophlebia sp. lárvákat gyűjtöttünk, tegzesekből Polycentropodidae és Limnephilidae lárvák, ezeken kívül Simuliidae, Stratyomyidae, Gyrinidae és Dytiscidae lárvák élnek a patak aljzatán, a rovarok egyedszáma azonban elenyésző a nagy tömegben jelen lévő Amphipoda rákokhoz képest. Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) imágóit egy alkalommal sem sikerült megfogni, noha a Nemoura cinerea (Retzius, 1783) itt még júniusban is rajzott. Lárvák is csak a máju­si mintavételből kerültek elő vízbe hullott fadarabról, de ekkor sem sikerült újabb állatokat gyűjteni hosszas kereséssel sem. A két befogott lárva minden bizonnyal a normál hosszú szárnyú változathoz tartozik, mivel szárnyhüvelyük rendesen fejlett. Gyűjtési adatok: Pálihálás, Borzavári-ér, Zirc-Pálihálás közúti híd (UTM: YN13 B4), 2001 V. 22., 2 lárva, Leg: Murányi D. (3) Aranyos-patak: A patak a cseszneki vár melletti Kőmosó-szurdokban, ahol a rovar szintén előkerült, méreteiben és sebességében igen változatos. Általában fél méter széles és 5-10 cm mély, elég gyors folyású, de néha másfél-két méter szélesre is szétterül, és alig 1-2 cm mély; néha pedig jóformán álló vizű, méteres mélységű szakaszai is vannak. Tavasszal igen bővizű, a nyár derekán viszont időnként elapad. Aljzata általában köves, de sok helyütt feliszapolódik. Sok benne a behullott ág és avar. Partja köves, sziklás, parti növényzete, ahol van, többnyire gyomos, majdnem végig fák kí­sérik. A Kőmosó-szurdokból három további álkérész (a Nemoura cinerea (Retzius, 1783), a N. flexuosa Aubert, 1949 és aA/. sciurus Aubert, 1949), egyedeit sikerült megfogni. Kérészekből eddig Electrogena sp. és Habrophlebia sp. lárvák, tegzesekből Polycentropodidae, Limnephilidae és Hydropsyche sp. lárvák, valamint a Helodes sp. lárvái kerültek elő. Az ural­kodók azonban itt is a rákok, többnyire azAsellus aquaticus (Linnaeus, 1758) ászka faj. Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) két normál szárnyú imágójára itt a patak lassú vizű részénél, sziklán akadtunk rá. Gyűjtési adatok: Csesznek, Aranyos-patak, Kőmosó-szurdok (UTM: YN14 D4), 2001 V 25., 2Cf, Leg: Ba­logh K. - Kontschán J. - Murányi D. A brachypter változatról Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) rövid szárnyú alakjáról csak LILLEHAMMER (1988) könyvében találtam említést, mi szerint Skandináviában igen változatos megjelenésű a faj, és elég gyakran előfordul rövid szárnyú változata is. Más európai határozókban (ILLIES 1955, HYNES 1977) nem tesznek említést semmilyen brachypter Nemouridáról, Kis (1974) munkájá­ban pedig az állat 5-7,5 mm testhosszal és 6-8,5 mm szárnyhosszal szerepel. Mivel a faj Erdély­ben gyakori állatnak számít, és ennek ellenére nem ismert 3 mm-es szárnyú, normál testhosz­szúságú egyede, érdemesnek tartom bővebben foglalkozni a Kalapács-érnél fogott állatokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents