Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

MURÁNYI DÁVID: Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) álkérész (Plecoptera) faj a Bakonyvidéken

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 18-1997 (2001); 19-24. AZ AMPHINEMURA STANDFUSSI (RIS, 1902) ÁLKÉRÉSZ (PLECOPTERA) FAJ A BAKONYVIDÉKEN MURÁNYI Dávid Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Abstract: The Amphinemura standfussi (Ris, 1902) stoneíly (Plecoptera) species in the Bakony Area - The occurence of the insect at two localities from the Mts Bakony and one from the Bakonyalja are reported. These three stream are very different due in the physico-chemical parameters and the composition of the fauna. One of them is a channel-like lowland water, one is a slow-flowing stream with dense vegetation, and one is a variable mountain torrent. The habitat characteristics of the localities and the list of the accompaining fauna are given. Due for the problematic zoogeographical status of the genera in the Carpathian Basin and the rarity of the form, the taxonomical characters of the brachypterous individuals from the Kalapács-ér are discussed. The most conspicious changes is the reduction of the wing venation, and the ant-like habitus of the animal, but there is no important difference in the genitalia. Bevezetés Az Amphinemura Ris genusz Magyarország sajátos álkérész faunájának az egyik érdekes zoogeográfiai kérdése. Már a Kárpát-medence határainkon túli, és jóformán az egész Holarktisz területének gyakori és változatos élőhelyeket benépesítő állatai (BAUMANN 1975); ezzel szemben a mai Magyarország területéről csak öt helyről közölték előfordulásukat. Részletes, havi gyakoriságú mintavételek mellett sem kerültek elő a Pilis-Visegrádihegységből (ANDRIKOVICS 1991, ANDRIKOVICS - KÉRI 1991). Az Amphinemura standfussi (Ris, 1902) csak a Bükk-hegység Sebesvízéből (ÚJHELYI 1969), és a Soproni-hegységből (WEINZIERL és mtsai 2001) volt ismert. Tóth László a Bakonyból és a Kőszegi-hegységből egy másik faj, az A sulcicollis (Stephens, 1835) adatát közölte (TÓTH 1989), míg az A borealis (Morton, 1894) a Zemplénből került elő (ÚJHELYI 1969). A különböző határozók és ökológiai tanulmányok az első két fajt szinte minden esetben tág tűrésű állatnak írják le (pl. LILLEHAMMER 1974). Határainkon kívül magam is igen eltérő vizekben gyűjtöttem őket, Magyarországon azonban most sikerült első ízben találkoznom a genusz képviselőivel. A faj Bakony-vidéken megtalált három élőhelye mind a vízfolyások fizikai-kémiai jellegzetességeiben, mind a kísérőfauna összetételében igen nagy eltéréseket mutat. Az állat hiánya más hegyvidékeinkről még kevésbé érthető annak tükrében, hogy az idén tavasszal megkezdett bakonyi kutatások során jellegzetesen szegényes Plecoptera fauna kerül elő a hegység vizeiből, és két olyan genusz (Protonemura Kempny és Perla Geoffroy) hiányzik a kvantitatív mintavételek ellenére is, amely országszerte elterjedt a vizsgáltakhoz hasonló patakokban.