Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

MEDVEGY MIHÁLY: Adatok az ácscincér (Ergates faber L.) fejlődéséről és populációdinamikájáról (Fenyőfői Ősfenyves)

Eredmények Az acscincér imágóról (KASZAB 1971) és lárváról (SVACHA - DANILEVSKIJ 1987) határozásra alkalmas leírások állnak rendelkezésünkre, de a pete és a báb részletes leírásáról nincs tudomásom. A pete szabálytalan ovális alakú, hossza 2-3 mm közötti, átlagosan és legtöbbször 2,5 mm, szélessége és vastagsága 1,5 mm. Piszkosfehér, enyhén barnás színű. Felszíne durván és egyenletesen pontozott, a pontozások széle összeér (kb. 20 db pontocskát lehet egy 1 mm-es szakaszon megszámolni). A báb 5-8 cm hosszúságú, kb. 2 cm-rel hosszabb, mint a belőle kifejlődő imágó. Jellegzetes és az imágóéval megegyező alakú, szélű az előtör, mely alapján nemcsak a faj, de annak neme is felismerhető. A báb csáphossza ugyancsak elegendő a nem megállapításához. Az 5. ábrán egy érett lárva és egy nőstény báb látható. Imágót főleg peterakásra alkalmas helyen találtunk. Az állat nappal rejtőzködik. Döntött fatörzs alján, vagy a tuskó mellett fatörmelék alatt. A hím valószínűleg jobban elbújik, a terepen sosem találtam hím imágót, de DEMELT (1966) szerint is inkább csak nőstény példányok találhatók a szabadban. Irodalmi adatok szerint fényre repül (ALLENSPACH 1973, HORION 1974), bár nekünk a 3 ízben megkísérelt lámpázással nem sikerült gyűjtenünk, jóllehet, lámpázás közben két ízben észleltem az állat repülését. A vizsgált területen augusztus elején bújnak elő az imágók, augusztus végén már legfeljebb csak elvétve találhatók. HORION (1974) szerint még szeptemberben is előfordul, Sopronból GYŐRFI (1944) is augusztus végére, szeptember elejére teszi a fő rajzási időt, de véleményem szerint ez Fenyőfővel ellentétben csak olyan területeken vagy olyan időjárási körülmények között lehetséges, ahol vagy amikor hosszas, nagy nyári kánikula nincs. A legtöbb helyen, így Fenyőfőn is, erdei fenyőben fejlődik. Főként magasabb régiókban lucfenyőben is él (DEMELT 1966) (Sopronban GYÖRFI (1944) is szétvert luctuskókban találta). Említik a jegenyefenyőt, a vörösfenyőt és a különböző cédrusféléket is tápnövényeként (BENSE 1995). Kivételesen füzekben, nyárfélékben, égerben is fejlődhet [Az adat PLAVILSCSIKOV-ÍÓI (1936) származik, melyet több szerző pl. ALLENSBACH (1973) is átvett, sőt PAPP (1943) e fajt az acscincér név szinonimájaként égercincérnek is említi, de a faj lombosfákban való fejlődését SVACHA - DANILEVSKIJ (1987) megkérdőjelezi.] Elhalt fába petézik, elsősorban a még kemény állagú, szabadon álló tuskókba, főleg a tuskó déli oldalára, többnyire a földközeli részre. Zárt erdőben egyszer láttam csak kidőlt fa gyökérközeli részében a nyomait. Nyílt terepen, ha tuskók és kidőlt törzsek vannak egymás mellett, egyértelműen a tuskót részesíti előnyben, csak egy ízben sikerült gyűjtőtársaimnak kibújás előtti imágót találni heverő törzsben, illetve ugyancsak egyszer találtam a szabadban nőstény imágót egy vastag fenyőtörzsekből álló rakásban, az egyik törzs alján. A bokrokkal benőtt terepen sokkal kevésbé „fertőzöttek" a tuskók. KLAUSNITZER - SANDER (1981) telefonpóznából is említi. Egymáshoz közel több (3-15) petét is lerak [DEMELT (1966) szerint 8-10-et]. Erre abból is lehet következtetni, hogy később az imágók, ill. érett lárvák sokszor csak a tuskó egyetlen „rekeszében" találhatók. (Az erdeifenyő tuskó legtovább keményen maradó központi része 5 függőleges „rekeszt" hoz létre.) Boncolásaim során 61, 69, 74, illetve 79 volt az öszszes peteszám. A lárva a Fenyőfői ősfenyvesben nagy valószínűséggel 3 évig fejlődik, ugyanis a tarvágást követő 3. nyáron már találtam érett imágót. [(Irodalmi adatok szintén döntően 3 éves fejlődésű fajnak tartják, bár hegyvidéken 4 éves fejlődésű is lehet (DEMELT 1966)].