Kenyeres Zoltán (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 18. (Zirc, 1999)

MEDVEGY MIHÁLY: Adatok az ácscincér (Ergates faber L.) fejlődéséről és populációdinamikájáról (Fenyőfői Ősfenyves)

Kezdetben a lárva mélyen, a felül még túl kemény tuskó belsejében vagy a gyökerekben él (erre abból következtethetünk, hogy nem érett acscincér lárvát a felszíni rétegekben sosem találtam: sem a még kemény, 1-2 éves vágású tuskókban, sem a 3-4 évesekben, amelyek már könnyebben megbonthatok voltak, s esetleg érett lárva is volt bennük). Egy év elteltével 3-4 cm-es, 2 év után 6-8 cm-es a lárva. 3 év után a bábozódás előtt álló 8-10 cm hosszú, közel 2 cm vastagságú, a többi cincérnél gyorsabb mozgásúnak tartott (GYÖRFI 1957) lárva feljön a későbbi bábbölcső magasságába a tuskó tetejére vagy az oldalfal mellé, esetleg a gyökerek földből kiálló részére. Ilyenkor többnyire megtalálható a hüvelykujj vastagságú, alulról felfelé vezető járat is, mely a kívánt magasságban vízszintesbe megy át, majd az oldalfalat körülbelül 1 cm-re megközelítve bábbölcsőben végződik. A közvetlenül a tuskó teteje alatt levő bábbölcsők akár középen is lehetnek, belőlük felfelé jön ki az állat a szabadba (elsősorban a hímek). A bábbölcsőt, ahol keményebb a farész, nagy szálagú rágcsálékkal igen finoman kibéleli, de általában könnyű dolga van a lárvának a bábbölcső megformálásakor, mert a fa állaga ilyenkor már a szélek kivételével sokkal gyengébb, részben a lárva alapos „munkájának" köszönhetően (erre utal német neve: Mulmbock, Mulm = faliszt, fakorhadék). Bábozódás előtt a lárva rágója és a rágó környéke megsötétedik. A lárvát fény felé tartva nem látunk sötét bélsarat (ellentétben a még táplálkozást folytató lárvákkal). Irodalmi adatok említik, hogy alacsonyabb (akár 27 %-os) nedvességtartalmú fában is fejlődik, azaz nedvességigénye csekély (GASKÓ 1984), de magam sosem találtam száraznak azokat a tuskókat, ahol az acscincér él. A bábbölcsők a vastag tuskóban közel vízszintesen helyezkednek el, bennük az állat fejjel kifelé áll. Gyökérben történő bábozódás esetén a ferdén lefutó gyökér felületi széle alatt, azzal nagyjából párhuzamosan találhatók a bábbölcsők. Néha egészen közel, akár csak néhány mm-re is lehetnek egymáshoz a bábbölcsők, ilyenkor néha az egyik bábbölcső ferdén felfelé, esetleg a másikra keresztben áll. Általában július közepe táján bábozódnak, de nem teljesen egyszerre, általában a több napot kapó részekben 1-2 héttel korábban. A bábállapotot 3-4 hétnek írják (DEMELT 1966). Magasabb hőmérséklet esetén a bábidőszakot rövidebbnek, kissé hűvösebb helyen tartva a bábot, a bábidőszakot hosszabbnak találtam, valamennyi esetben 22-27 nap között. (A szabadban a naposabb részek biztosítanak magasabb átlaghőmérsékletet.) A „kikelés", azaz a báb-bőr levedlése után az első napon a szárnyfedő teljesen fehér, s az ugyancsak még fehér potroh 2-3 cm-rel is túlér a szárnyfedőkön (6. ábra). A második naptól a szárnyfedő és a potroh fokozatosan sötétedik, barnul, 4-5 nap után éri el végleges színét, de még további 4-5 nap kell, hogy a potroh visszahúzódjon a szárnyfedők alá. Legtovább a potroh oldalsó szegélyén marad világos vonal. A Fenyőfői Ősfenyvesben július vége felé érett imágót és már bábbölcsőben levő, bábozódás előtt álló lárvát egyaránt lehet találni. Általában a hímek magasabban, a tuskó tetejéhez közelebb helyezkednek el, s hamarabb is jönnek elő. A röplyuk 2-3 cm átmérőjű, széle finoman egyenetlen (nem sima), alakja sem teljesen szabályos kör alak. Amikor érett lárvákat, bábokat, imágókat rejt, a tuskó belső állaga általában már annyira megromlott, hogy csak a felszíni és széli réteg marad keményebb, de az például balta fokával megbontható, egy-egy szelet leüthető belőle, s ily módon megnyílnak a bábbölcsők. Az ilyen keménységű tuskót a vaddisznó is képes feltúrni. Ez a magyarázata, hogy a vaddisznót az acscincér ellenségének tartják (DEMELT 1966). Egy-egy alkalmas tuskóban 3-10, vagy még ennél is több azonos korú lárva fejlődhet egyszerre. Amikor acscincér is él a tuskóban, a belső rész színe a sok rágcsálók miatt vörösbarna, ha nincs benne acscincér, a tuskó tovább marad kemény, színe sárgásbarna. Egyidejűleg vagy korábban - amikor még sokkal keményebb a faállomány - fenyves díszbogár, vörös virágcincér, gödrösnyakú cincér és