Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

BAUER NORBERT - KENYERES ZOLTÁN - MÉSZÁROS ANDRÁS: A berhidai Koldustelek löszvölgyének flórája és vegetációja (Veszprém megye)

sa halaszthatatlan feladattá vált. A különösen értékes pannon löszvegetáció maradványfoltjai itt is útrézsűkben, telekhatárokon, meredek falú löszvölgyekben maradhattak fenn. A Veszprém megye területén található nyugat-mezőföldi löszvegetáció növényföldrajzi szempontból kimagasló jelentőségű, hiszen itt egy néhány 10 km-es sávban még tanulmányozható a középhegységi fajok leereszkedése - a Mezőföld Colocense flórajárásába - éppúgy, mint az alföldi növények előfordulása a Balatonicum hegyein. A terület flóraválasztó (ZÓLYOMI 1942) ill. flóratalálkozó (BORHIDI 1997) jellege különösen gazdaggá teszi növényvilágát és izgalmassá tanulmányozását. A ZÓLYOMI - FEKETE (1994) által a Gödöllői-dombság területén bemutatott flóra-gradiens vizsgálatok e területen is szép eredményeket hozhatnak. Kutatásaink célja egy piciny, de felbecsülhetetlenül értékes löszvegetáció-maradvány, a berhidai Koldustelek (ill. Koldustag) melletti löszvölgy flórájának és növényzetének feltárása volt, védelmének megalapozása érdekében. Ezzel egyben a vegetációtörténeti szempontból kiemelkedő fontosságú magyarországi erdőssztyep-flórával és vegetációval kapcsolatos tudás, illetve adatmennyiség bővítéséhez, a védelem megalapozásával pedig a terület további kutatásának lehetőségéhez kívánunk hozzájárulni (MOLNÁR - KUN 2000). Jelen közleményben a Berhidától délkeletre elterülő, alig ismert, kis kiterjedésű, Koldustelek melletti löszvölgy feltárt botanikai értékeit, vegetációját mutatjuk be. A terület flórájának kutatása három éves múltra tekint vissza, vegetációjának felvételezése 2000-2001-ben történt meg, s e munka során fogalmazódott meg a szerzőkben a kimagaslóan gazdag és jó természetességi állapotú terület védetté nyilváníttatásának kezdeményezése. A kutatási területen folytatott zoológiai vizsgálatok az egyenesszárnyú fauna összetételének, ökológiai igényeinek feltárását célozták. így az alábbiakban elsősorban a gyepek élőhelyminősítésére alkalmas rovarcsoporttal - az egyenesszárnyúakkal - kapcsolatos eredményeket közöljük. Az egyenesszárnyúak esetében szoros összefüggések ismerhetők fel a növényzet szerkezete és az általuk alkotott együttes szerkezete között (KEMP és mtsai 1990, QUINN és mtsai 1991, RÁcz és mtsai 1994, BÁLDI - KISBENEDEK 1997, VARGA 1997, CRAIG és mtsai 1999). A vegetációszerkezet közvetve - az általa meghatározott mikroklimatikus viszonyokon keresztül - határozza meg az Orthoptera-közösségek struktúráját (RÁcz és mtsai 1994, VARGA 1997). Mindezekből adódik, hogy az egyenesszárnyú együttesek ismétlődő mintázatok módjára követik az egyes növényzeti típusok elterjedését (RÁcz és mtsai 1994). Mivel az abiotikus tényezők az egyes egyenesszárnyú fajok jelenlétét és hiányát másképp befolyásolják, mint ahogy az a növényzetben tapasztalható, a növényzettel párhuzamos vizsgálatuk az élőhelyminősítésekben árnyaltabb ítéleteket tesz lehetővé (KENYERES - BAUER 2001). Kutatástörténeti áttekintés A florisztikai ritkaságokban bővelkedő Mezőföld növénytani kutatásának kezdetei KITAIBEL tevékenységéig vezethetők vissza (GOMBOCZ 1945). SCHILBERSZKY (1891) Nemes József felfedezése nyomán közli az Eurotia ceratoides felfedezését Nagy-Hörcsök mellől, melyet BOROS (1959) még megerősít. PILLITZ (1908, 1910), ill. RÉDL (1942) monografikus munkáiban is találhatók florisztikai adatok a Mezőföld nyugati peremvidékére vonatkozóan. A Crambe tataria-i JÁVORKA (1932) fedezi fel Balatonkenesén. Ezt követően Boros Ádám munkássága meghatározó, aki kezdeti florisztikai adatközléseit követően a Mezőföld növényföldrajzának első alapvetését is elkészíti (BOROS 1944, 1953, 1958, 1959). A terület botanikai kutatása ezt követően évtizedekig szünetel, illetve cönológiai munkákban kerülnek elő a Mezőföldre vonatkozó adatok (ZÓLYOMI 1957, 1958, 1959, 1967).