Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

A faj elsősorban madárfészkekben található, így a holló, a csóka, a seregély, a sarlósfecske, a kékcinke, a gatyás ölyv, a kék galamb fészkében találták, de előfordult dögökön, döglött halon, a borz ürülékén és a sárga gévagombában is. A Palearktikum legnagyobb részén megtalálható. Előfordul egész Európában, Észak-Afrikában, Oroszország ázsiai részében a Távol-Keletig és Délkelet-Kínában. Magyarországon mindenfelé elterjedt és nem ritka. A Bakony-hegységből csak régebbi, Wachsmann és Győrffy gyűjtéseiből ismerjük. Az elmúlt évtizedekben, de ,A Bakony természeti képe" program keretében sem gyűjtötték. Coil: MTM Fenyőfő: 00. 00. 00., WF - Keszthely: 00. 00. 00. GYJ. 28. Gnathoncus rotundatus (KUGELANN, 1792) - (jav.: kerekded törpesutabogár) Syn.: Hister pygmaeus DE GEER, 1774 - Hister nanus SCRIBA, 1790 nec P1LEER et MITTERPACHER, 1783 - Hister rotundatus KUGEEANN, 1792 - Hister punctatus THUNBERG, 1794 - Hister quadristriatus THUNBERG, 1794 - Histerpiceus MARSHAM, 1802 - Hister rotundatus var. „b" HOFFMANN, 1803 - Hister conjugatus ILEIGER, 1807- Saprinus rotundatus ERICHSON, 1834 - Saprinus deletus J. E. LECONTE, 1844 - Dendrophilus rotundatus var. quinquestriatus DEJEAN, 1837 (nom. nud.) - Saprinus communis MARSÉUL, 1862 - Gnathoncus punctulatus THOMSON, 1862 - Saprinus ignobilis WOLLASTON, 1864 - Saprinus wollastoni MARSÉUL, 1864 (emend.) - Tribalus quadristriatus WOLLASTON, 1869 - Saprinus rotundatus var. communis HORN, 1873 - Gnathoncus communis SCHMIDT, 1884 - Gnathoncus rotundatus var. punctulatus REITTER, 1896 - Gnathoncus nanus REICHARDT, 1941 - Gnathoncus rotundatus var. subsuturalis REITTER, 1896 - Gnathoncus punctulatus var. pygidialis GANGLBAUER, 1899 - Gnathoncus punctulatus var. subsuturalis REITTER, 1906 A faj életmódja gyengén ismert. Hibásnak látszik az a feltevés, hogy ez a faj tipikusan a madárfészkekben él, ez inkább a rokon fajokra vonatkozik. A bogarak előfordulnak elsősorban a különböző madarak tetemei alatt, de megtalálhatók trágyában és ürülékben is. Megtalálták őket tyúkólakban, sőt a kartonépítő hangya (Lasius fuliginosus (Latr.) hangyabolyában is. Kimutatták még régi bagolyfészekből, a búbos banka, a dolmányos varjú, a seregély, a mókus fészkében, az üregi nyúl és a hörcsög kotorékjában is. Székessy és Lenczy a fehér gólya és a vetési varjú fészkéből gyűjtötték a Balaton-felvidéken. A faj egyedfejlődése kevéssé ismert. A rokon Gnathoncus-ía\ok megfigyelése alapján a bogár kifejlődése 40 nap alatt megy végbe, ebből a tojások kikelése 11 nap, a lárva I. stádiuma 13 nap, a további lárvastádiumok 16 napot vesznek igénybe. Holarktikus faj, nemének legelterjedtebb képviselője. Kimutatták Tajvan szigetéről, sőt Dél-Afrikából is. Magyarországon mindenütt elterjedt és közönséges. A Bakony-hegységben a Balaton-felvidékről ismerjük régebbi gyűjtések alapján. ,A Bakony természeti képe" programban nem gyűjtötték. Coll.: MTM Badacsony: 00. 00. 00., LR - Badacsonytomaj: 1931. 07. 26., GA - Berhida: 00. 00. 00., LR Pétfürdő: 1951. 05. 31., SZV,varjúfészekből - Vilonya: 00. 00. 00, LR et SZV gólyafészekből. 29. Gnathoncus schmidti REITTER, 1894 - (jav.: Schmidt-törpesutabogár) Syn.: Gnathoncus nidicola JOY, 1907 - Gnathoncus nidicola var. auzati PIC, 1918 - Gnathoncus punctator REICHARDT, 1941 nec REITTER, 1896 A faj életmódja, beleértve a fejlődési stádiumait is, nem ismert. Általában nagyobb madarak fészkéből gyűjtötték. így előfordult a holló, a csóka, a macskabagoly és a héja fészkében. MAZUR és KASZAB (1980) Magyarországról megemlítik, hogy a bogarat gyűjtötték a gólya, a kék vércse és a galambászölyv fészkéből. A Bakony-hegységből SZÉKESSY 1951-es gyűjtéseiből ismerjük, aki a Balaton-felvidéken a kuvik és a vetési varjú fészkéből gyűjtötte. A Palearktikumban messze elterjedt eurázsiai faj, amely Angliától Észak- és Közép-Európán, Oroszországon és Ukrajnán, a Kaukázuson, Karélián és Szibérián át az Amur mellékig, ill. a Szahalin szigetig található. Magyarországon elterjedt faj. A Bakony-hegységből 2 lelőhelyről ismerjük. ,A Bakony természeti képe" programban nem gyűjtötték.