Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

Coll.: MTM Ősi: 1951. 05. 31., SZVkuvikfészekből - Pétfürdő: 1951. 05. 31., SZV varjúfészekből - Vörs, KisBalaton: FH. 30. Gnathoncus suturifer REITTER, 1896 - (jav.: barázdás törpesutabogár) Syn.: Gnathoncus disjunctus SOLSKTY, 1876 - Gnathoncus rotundatus var. suturifer BICKHARDT, 1916 A faj életmódja kevéssé ismert. Valószínűleg a többi Gnathoncus-fajhoz hasonlóan, ez a faj is a madárfészkekben, madárhullákon, esetleg trágyában található. A Bakonyban, Öskün és Ádám Velencei-hegységben végzett gyűjtéseiből a bogár az ürge kotorékjából került elő. Talajcsapdával is gyűjtötték. Kelet-palearktikus elterjedésű faj, amely Ausztriától Magyarországon, Ukrajnán át a Kaukázusban (Grúzia, Örményország), a Kaspin túli területeken (Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán) Belső-Mongóliáig található. A FH Magyarországról csak 4 lelőhelyét említi. A Bakony-hegységből több helyről is ismerjük, így előkerült Veszprémből, majd ,A Bakony természeti képe" program keretében a bükkös ökoszisztéma vizsgálatakor TÓTH L. talajcsapdával gyűjtötte Farkasgyepűn. Coli: BTM, mgy. (RI). Farkasgyepű: 1977. 07. 31., 1979.06.28., TL, tes - Öskü: 1980. 04. 20., RI - Veszprém: 1955. 04. 00., MAM. 31. Myrmetes paykulli KAANAR, 1979 - (jav.: vöröshangya sutabogár) Syn.: Histerpiceus PAYKULL, 1809 nec MARSHAM, 1802 - Dendrophilus seminulum STEPHENS, 1829 (nom. nud.) - Saprinus piceus ERICHSON, 1839 - Gnathoncus piceus JAQUELIN DU VAL, 1858 - Myrmetes piceus MARSÉUL, 1862. A faj életmódja kevéssé ismert. Kizárólag az erdei hangyák fészkében él, így az erdei vöröshangya, a kis vöröshangya, a réti hangya és a rablóhangya fészkében. Megtalálták még a kartonépítő hangya fészkében is. Ahogyan megfigyelték a bogár az elhullott egyedekkel táplálkozik. Nem tisztázott viszont, hogy milyen fokú az együttélése a hangyákkal. Euroszibériai faj, amelynek elterjedése Észak- és Közép-Európa, a Kaukázus és Közép-Ázsiában a Bajkál-tóig. Magyarországról egyetlen bakony-hegységi lelőhelyről, Farkasgyepűről ismerjük. A Mihók által gyűjtött egyetlen példány a MTM Állattárában található. MAZUR és KASZAB (1980) szerint a faj az Északi-Kárpátokban gyakoribb. ,A Bakony természeti képe" kutatási program során nem került begyűjtésre. Coll: MTM Farkasgyepű: 00. 00. 00., MI. 32. Dendrophilus punctatus (HERBST, 1792) - Fanedvlakó sutabogár Syn.: Hister pygmaeus FABRICIUS, 1775 nec. LINNAEUS, 1758 - Hister punctatus HERBST, 1792 - Hister corticalis PAYKULL, 1798 - Hister punctulatus MELSHEIMER, 1806 (nom. nud.) - Hister punctulatus SAY, 1825 - Dendrophilus cooperi STEPHENS, 1830 - Dendrophilus punctidorsus MARSÉUL, 1862 (emend.) - Hister sahlbergi MARSÉUL, 1862 - Dendrophilus punctulatus J. L. LECONTE, 1845. A faj életmódját kevéssé ismerjük. Az imágók előfordulnak fakéreg alatt, fakorhadékban, hangyák társaságában, vagy különféle madarak fészkében. így megtalálták a kartonépítő hangya, a homoki hangya és a Formica cunicularia LATR. fészkeiben, továbbá darázsfészekben és madárfészekben: a vörös vércse, a kék galamb, a sarlósfecske, a fekete harkály, a nagy fakopáncs, a füsti fecske, a molnárfecske, a csóka, a dolmányos varjú, a széncinege, a kerti rozsdafarkú, a királyka, a kormos légykapó, a szürke légykapó, a fehér gólya és a seregély fészkeiben. A faj holarktikus elterjedésű, előfordul Európában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában (BritColumbia, Indiana). A Balkánon, a Krím-félszigeten és Törökországban a Dendrophilus punctatus championi LEWIS, 1886 alfaj képviseli a fajt. Magyarországon a síkságon és a dombvidéken a törzs-