Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

DEJEAN, 1837 (nom. nud.) - Saprinus pulhis ROSENHAUER, 1847 - Saprinus herbeus MARSÉUL, 1862 - Hypocaccus herbeus RAGUSA, 1892 E fajhoz tartozó bogarak a homokos helyeket kedvelik. Ott a növényzet gyökerei között, a homokba temetkezve találhatók, de előfordulnak dögön vagy trágya alatt is. A bogarak rajzása a meleg májusi napokra esik, akkor a homokon futkosva vagy repülve tömegesen találhatók. A tojásokból kikelő lárvák fejlődése a nyár folyamán történik. A fiatal imágók ősszel jelennek meg. Elterjedését tekintve a faj előfordul egész Európában, a Kaukázusban, Azerbajdzsánban és Kazahsztánban. Magyarországon főleg a síkságon gyakori, többnyire itt is a homokos helyeken található. A Bakony-hegységben is a fenyőfői homokhátság az eddigi lelőhelye. Coll.: mgy (SZD) Kakas-hegy (Fenyőfő): 1987. 07. 08., SZD 25. Hypocaccus rugifrons (PAYKULL, 1798) - (jav.: ráncos törpesutabogár) Syn.: Hister rugifrons PAYKULL, 1798 - Hister violaceus MARSHAM, 1802 - Hister metallicus HOFFMANN, 1803 non HERBST, 1792 - Hister smaragdulus STEPHENS, 1829 - Hister semistriatus STEPHENS, 1830 - Saprinus rugifrons ERICHSON, 1834 - Saprinus semistriatus MARSÉUL, 1855 Saprinus violaceus MARSÉUL, 1855 - Saprinus rugifrons var. barani AUZAT, 1920 - Saprinus rugifrons var. girondinus AUZAT, 1922 - Saprinus rugifrons ab. subpulchellus CHOBAUT, 1922 - Saprinus rugifrons ab. obliteratus VITALE, 1929 - Hypocaccus rugifrons var. orphanus THÉROND, 1948 A faj jellegzetes élőhelyei a homokos területek, folyópartok, ahol a bogarak az év nagy részét a talajba ásva töltik el döglött kisemlős, vagy hal és trágya alatt. Csak a rajzási időszakban jelenik meg nagyobb számban a homok felszínén, ez április végére, május elejére esik. Ugyancsak nagyobb számban találhatók szeptemberben, amikor a fiatal bogarak kikeltek. A tojásrakás júniusra esik, míg a lárvák fejlődése a nyári hónapokra, júliusra és augusztusra. A tojásokból kikelt lárvák tápláléka a Musca L. légyfajok lárváiból kerül ki. Nagy elterjedésű palearktikus faj, amely előfordul az Azori-szigeteken, egész Európában, Szibériában, Türkmenisztánban, Iránban és Északkelet-Kínában. Dél-Európában a Hypocaccus rugifrons subtilis (SCHMIDT, 1884) alfaja képviseli. A törzsalak Magyarországon mindenfelé közönséges. A Bakony-hegységben eddig csak Sümegről van adatunk és bizonyító példányunk a MTM Állattárában, de biztos, hogy máshol is előfordul. ,A Bakony természeti képe" program keretében nem gyűjtötték. Coll: MTM Sümeg: 00. 00. 00., GÁ 26. Gnathoncus buyssoni AUZAT, 1917 - (jav.: Buysson-sutabogár) Syn.: Gnathoncus buyssoni AUZAT, 1917 - Gnathoncus schmidti RE1CHARDT, 1941 - Gnathoncus strandi STOCKMANN, 1957 Életmódja kevéssé ismert. A faj főleg a madarak fészkében él, így előfordult a mezei veréb, a kékcinege, a seregély, és a kormos légykapó fészkében. A Balaton-felvidéken a fehér gólya és a kuvik fészkéből gyűjtötték. A faj korai fejlődési alakjait nem ismerjük. Euroszibériai elterjedésű faj, amely megtalálható Észak- és Közép-Európában, Szibériában az Amúr-vidékig. Magyarországon sokfelé megtalálták, nem ritka. A Bakony-hegységben az 1950-es években gyűjtötte Székessy Vilmos madárfészkekből. Coll: MTM Ősi: 1951. 05. 31., SZVkuvikfészekből - Vilonya: 00. 00. 00., SZV gólyafészekből. 27. Gnathoncus nannatensis (MARSÉUL, 1862) - (jav.: fészeklakó sutabogár) Syn: Saprinus nannatensis MARSÉUL, 1862 - Gnathoncus rotundatus THOMSON, 1862 nec KUGELANN, 1792 - Hister rotundatus var. „a" HOFFMANN, 1803 - Gnathoncus urganensis REITTER, 1896 - Gnathoncus rotundatus var. suturalis G ANGLBAUER, 1899 - Gnathoncus rotundatus var. nannatensis ROUBAL et LABLER, 1933