Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

A sutabogarak elterjedése és állatföldrajzi vizsgálata a Bakony-hegységben Magyarországon a sutabogárfauna, kialakulási helyétől és betelepülési irányától függően, nagyság szerinti sorrendben, három főcsoportot képez (I. Palearktikus-euroszibériai áreájú fajok; II. Mediterrán-pontomediterrán áreájú fajok; III. Európai fajok). Negyedik csoportként ide kívánkozna a kozmopolita, vagy szubkozmopolita fajok, de ezeknek elterjedését vizsgálva úgy tűnik, hogy a távoli előfordulásuk behurcolás következménye. Másképpen nem lehetne értelmezni, pl. az atlantomediterrán áreájú Margarinotus ignobilis (MARS.) előfordulását Brazíliában, vagy egy holarktikus faj, a Gnathoncus rotundatus (KUG.) élőhelyét Dél-Afrikában. I. Palearktikus-euroszibériai áreájú fajok. Ezeknek a pusztai fajoknak többsége nem bevándorlás útján érkezett a Kárpát-medencébe az interglaciálisok alatt, hiszen mint láttuk, az utolsó jégkorszakban itt nem volt eljegesedés, a területre a sztyepp, az erdőssztyepp volt a jellemző, melynek folytatása a pontusituráni sztyeppeken volt található kelet felé. Az idetartozó fajok általánosan elterjedtek a Bakony-hegységben is, behatolnak az erdők belsejébe és feljutnak a magasabb részekre. Ez a csoport alkotja a sutabogár fauna legnagyobb részét. A fajok elterjedését vizsgálva a csoporton belül több alcsoportot tudunk megkülönböztetni: a. Holarktikus elterjedésű fajok. Ezek a fajok a holarktikus terület határain élnek. Egyesek előfordulnak Észak-Amerikában is, főként a keleti parton, mások csak az Eurázsiái kontinens holarktikus részén. Több faj, valószínűleg behurcolás révén eljutott Afrikába, Dél-Amerikába és Dél-Ázsiába is. Ebbe a csoportba a Bakony-hegység sutabogarai közül a következők tartoznak: Gnathoncus rotundatus (KUGELANN, 1792); Dendrophilus punctatus (HERBST, 1792); Carcinops pumilio (ERICHSON, 1834); Margarinotus merdarius (HOFFMANN, 1803); Margarinotuspurpurascens (HERBST, 1792); Atholus bimaculatus (LINNÉ, 1758). b. Palearktikus elterjedésű fajok. Az idetartozó fajok megtalálhatók az egész Palearktikumban, azaz Eurázsia palearktikus részein és Észak-Afrikában. A Bakony-hegységben 6 faj képviseli ezt a csoportot: Saprinus planiusculus MOTSCHULSKY, 1849; Gnathoncus nannatensis (MARSÉUL, 1862); Paromalus flavicornis (HERBST, 1792); Margarinotus obscurus (KUGELANN, 1792); Margarinotus neglectus (GERMAR, 1813); Hister bissexstriatus FABRICIUS, 1801. c. Eurázsiái elterjedésű fajok. Megtalálhatók Európa és Ázsia palearktikus részein Távol-Keletig, Kínáig és Japánig, részben átterjednek az orientális régióba is. 6 fajt, ill. alfajt találunk ebből a csoportból a Bakonyban, ezek a következők: Gnathoncus buyssoni AUZAT, 1917; Gnathoncus schmidti REITTER, 1894; Pactolinus inaequalis (OLIVIER, 1789); Atholus duodecimstriatus (SCHRANK, 1782) ssp. quatuordecimstriatus (GYLLENHAL, 1808); Hololepta plana (SULZER, 1776). d. Euroszibériai elterjedésű fajok. Az áreából, a Bakony-hegységben található sutabogarak közül, ehhez a csoporthoz tartozik a legtöbb faj. Ezek az erdőkben és az erdőssztyeppeken élnek Európában, a Kaukázusban és Szibériában, nagyon ritkán egyesek Kis-Azsiában is megtalálhatók. A csoportot 16 faj, ill. alfaj képviseli területünkön: Chetabraeus globulus (CREUTZER, 1799); Saprinus tenuistrius MARSÉUL, 1855 ssp. spartusus SOLSKY1876; Saprinus virescens (PAYKULL, 1798); Myrmetes paykulli KAN AAR, 1979; Dendrophilus