Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

pygmaeus (LINNE, 1758); Paromalus parallelepipedus (HERBST, 1792); Margarinotus brunneus (FABRICIUS, 1775); Margarinotus bipustulatus (SCHRANK, 1781); Margarinotus carbonarius (HOFFMANN, 1803); Margarinotus ventralis (MARSÉUL, 1854); Histerfunestus ERICHSON, 1834; Hister unicolor LINNÉ, 1758; Platysoma minor (ROSSI, 1792); Platysoma elongatum (THUNBERG, 1787); Platysoma ferrugineum (THUNBERG, 1794); Hetaerius ferrugineus (OLIVIER, 1789). e. Nyugat-palearktikus elterjedésű fajok. Az ide tartozó fajok Észak-Afrikában, Európában, Nyugat-Szibériában (a Bajkál-tóig), a Transzkaukázusban és Kis-Ázsiában fordulnak elő. A Bakonyban 9 fajt sorolhatunk ebbe a csoportba: Acritus minutus (HERBST, 1792); Acritus nigricornis (HOFFMANN, 1803); Saprinus semipunctatus (FABRICIUS, 1792); Saprinus semistriatus (SCRIBA, 1790); Hypocaccus mgifrons (PAYKULL, 1798); Hister quadrimaculatus LINNÉ, 1758; Atholus corvinus (GERMAR, 1817); Atholus duodecimstriatus (SCHRANK, 1782); Atholus praetermissus (PEYRON, 1856). f. Kelet-palearktikus elterjedésű fajok. Egy sutabogár fajt soroltam be ebbe a csoportba, melynek elterjedése a Kárpát-medencétől Ukrajnán, a Kaukázuson, Közép-Ázsián át Mongóliáig terjed a sztyeppövezetben. Gnathoncus suturifer REITTER, 1896. g. Euroturáni elterjedésű fajok. Az ide tartozó állatok egész Európában, Kis-Ázsiában és a Kaspi-tó környékén élnek. A Bakony-hegység sutabogár faunájában 4 faj képviseli ezt az elterjedési típust: Saprinus aeneus (FABRICIUS, 1775); Hypocacculus rufipes (KUGELANN, 1792); Hister quadrinotatus SCRIBA, 1790; Eudiplisterplanulus (MÉNÉTRIES, 1848). h. Euroanatóliai elterjedésű fajok. Ebbe a csoportba 3 fajt soroltam be a Bakony sutabogarai közül. Ezek megtalálhatók Európa egyes részein, főként Közép-Európában, és Kis-Ázsiában. Abraeus roubali OLEXA, 1958; Plegaderus dissectus ERICHSON, 1839; Margarinotus nificornis (GRIMM, 1852). II. Mediterrán áreájú fajok. Az ebbe a főcsoportba tartozó fajok kialakulása a Mediterrán szubrégióra valószínűsíthető. Innen terjedtek el észak felé Európába és néhány fajuk dél felé Afrikába. Ezek a melegkedvelő fajok a jégkorszakok alatt dél-európai refúgium területekre húzódtak vissza, majd a glaciálisok elmúltával ezekből a refúgiumokból kiindulva foglalták el jelenlegi élőhelyeiket. Az ide tartozó fajok a füves, sztyeppjellegű részeket kedvelik, a Bakonyban is főként a melegebb sztyepplejtőkön találkozunk velük. A mediterrán fajok jelentős részét alkotják hazánk sutabogár faunájának. Elterjedésüket tekintve itt is több csoportot lehet megkülönböztetni. a. Circummediterrán vagy holomediterrán elterjedésű fajok. Ebbe az elterjedési típusba azok a fajok tartoznak, melyek Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, Szíriában és Palesztinában élnek, némelyek Iránban és Turkesztánban is előfordulnak. A Bakony-hegység sutabogaraiból 5 faj tartozik ebbe az elterjedési típusba: Abraeus perpusillus (MARSHAM, 1802); Eubrachium pusillum (ROSSI, 1792); Saprinus immundus (GYLLENHAL, 1827); Saprinus subnitescens BICKHARDT, 1909; Platylomalus complanatus (PANZER, 1797). b. Mediterrán elterjedésű fajok. Ide azokat a fajokat soroltam, amelyek elterjedése Dél- és Közép-Európa, keleten KisÁzsia és a Kaukázus, esetleg Szíria és Palesztina. A Bakony faunájából egy faj tartozik ebbe az alterjedési típusba: Pseudepienis italicus (PAYKULL, 1811).