Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

1896-ban jelent meg KUTHY Dezső szerkesztésében a Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé), melyben 10 sutabogárfaj és -alfaj felsorolása található. Ezek gyűjtőhely szerinti megoszlása a következő: „Montes Bakonyensis: Plegaderus dissectus; Zala-Tapolca: Hister inaequalis, Atholus 12suiatus ssp. 14-striatus, Saprinus semipunctatus, Saprinus nitidulus; Nagy-Vázsony: Hololepta plana, Hister vernalis; Zirc: Pseudepierus italicus, Platylomalus complanatus; Sóly: Onthophilus affinis." (Az itt felsorolt fajok példányait nem sikerült megtalálnom a közgyűjteményekben.) Az elmúlt 100 évben gyűjtött sutabogár fajok nagy része az MTM-be került. Jelentősek WACHSMANN Ferenc bakonyi gyűjtései az 1890-1900-as évekből. Wachsmann az Északi-Bakonyban folytatott gyűjtéseit 1907-ben publikálta a Rovartani Lapokban ,i°ápa és vidékének hogárfaunája" címen. Szám szerint 17 sutabogárfajt említ cikkében. Körülbelül ugyanerre az időre tehető Révy Dezső és Mihók Gyula munkássága is, akik újabb fajokkal és lelőhelyekkel gazdagították ismereteinket a hegység sutabogarairól. Nagyon sajnálatos, hogy a lelőhelycéduláik nem tartalmaznak gyűjtési évszámokat, így csak hozzávetőlegesen lehet következtetni a gyűjtések időpontjaira. CSÍKI 1903-as munkájában lelőhely szerint öt fajt említ, részben átvéve a Fauna Regni Hungáriáé adatait. Újként jelentkeznek a Hister sepulchralis ER. Fehérvárcsurgó, az Epierus comptus ER. Zirc és az Abraeus granulum ER. „Bakony" megjelölésű adatai. Az 1920—1930-as évekre datálható Lichtneckert Ferenc munkássága, akinek gyűjtéseiből több bogár is található a közgyűjteményekben. Sajnos a sutabogarak lelőhelycéduláin ő sem tüntetett fel évszámokat. 1938-ban KASZAB Zoltán: „Új coleopterologiai adatok a történelmi Magyarországról" c. munkájában két Bakonyban gyűjtött fajt említ: a Platysoma oblongum FABR. fajt Veszprém és Zirc, az Onthophilus affinis REDT. fajt pedig Balatonederics lelőhelyekről. A nevezett fajok valószínűleg a saját gyűjtései lehettek, a példányokat nem sikerült megtalálnom az általam átvizsgált gyűjteményekben. Az 1930-as évektől kezdve Kaszab és Székessy gyűjtései gazdagítják a Bakony sutabogár fajainak számát. A Tihanyi-félsziget kutatása, majd az 1950-es években a Balaton-felvidéken, elsősorban a fehér gólya és más madarak fészkeiből történt gyűjtéseik igen sok új adatot szolgáltattak. Ezekhez a gyűjtésekhez csatlakozik Lenczy Rudolf berhidai és tátikai gyűjtése számos, eddig még elő nem került sutabogárfajt eredményezve. A BTM gyűjteménye az 1960-as évektől kezdve jelentős sutabogár anyaggal gyarapodott. 1962-ben indult meg ,^4 Bakony természeti képe" kutatási program, melynek keretében elkezdődtek a hegység rendszeres, átfogó rovargyűjtési munkái. Ennek eredményeképpen PAPP, BALI és TÓTH gyűjtései megvetették a zirci sutabogár-gyújtemény alapját. A MAZUR és KASZAB faunafüzete (1980) több faj bakonyi előfordulását említi. Túlnyomórészt sikerült az Állattár gyűjteményében a fajokat megtalálni, kivéve a következő 4 fajt: Abraeus roubali OLEXA Fehérvárcsurgó, Pseudepierus italicus PAYKULL Zirc (valószínűleg a Fauna Regni Hungáriáé adata), Atholus praetermissus (PEYRON) Balatonederics és Platysoma angustatum (HOFFMANN) Berhida lelőhelyekről. TÓTH Sándor, a BTM igazgatója 1976-ban lehetővé tette, hogy több amatőr entomológus társammal együtt bekapcsolódhassunk ,/4 Bakony természeti képe" kutatási programba. 1980-tól már rendszeresen gyűjtöttem a hegység sutabogarait, elsősorban a Magas- és a Keleti-Bakonyra összpontosítva a legtöbb gyűjtést. A kutatás jelenlegi állapotában, az irodalmi adatokkal együtt - a Bakony-hegységből - a későbbiekben részletesen tárgyalt 75 fajt sikerült kimutatnunk. Ezeken felül további 14 sutabogár faj előfordulása várható.