Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony-hegység sutabogár-faunája (Coleoptera: Histeridae)

A sutabogarak életmódja A sutabogarak életmódja (bionómiája) kevésbé ismert az állatok rejtett és nehezen megfigyelhető életmódja miatt. A fajok többsége nappali életmódot folytat. Az első erősebb tavaszi napsütés hatására előmásznak a föld alatti búvóhelyükről és elrepülnek a táplálékszerző helyekre. Ezekkel a fajokkal gyakrabban találkozhatunk. Hazai fajaink közül csak a Teretrius fabricii MAZUR repül este. A sutabogarak a föld felszínén lassan mozognak. A jól repülő, de a talajon nehezen mozgó sutabogarak részére az erős kitinpáncél elég jó védelmet biztosít, de számos táplálékát kereső madár és emlős ellen nem elég. A sutabogaraknak másik védekezési módszere az, hogy veszélyhelyzetben holtnak tettetik magukat. Ez bizonyos menekülési lehetőséget biztosít nekik, mert ellenségeik általában a mozgó állatokra vadásznak. Ilyenkor a sutabogarak csápjaikat a fej alsó oldalán és a melltő oldalszegélyén levő mély barázdába fektetik, lábaikat maguk alá húzzák. A lábak ilyenkor olyan görcsben vannak, hogy csak erővel lehet megmozdítani azokat. Egyébként ez nem egyedülálló jelenség a bogarak világában, találkozunk vele a futrinkáknál (Carabidae), a gyászbogaraknál (Tenebrionidae) és más bogárcsaládoknál is. A sutabogarak 2-3 évig élnek. Életmódja és fejlődése azonban csak néhány fajnak ismert. A fajok többségének rajzása az év elején, tavasszal történik. Ekkor rakják le tojásaikat egyenként vagy kis csoportokba. A tojások általában nyújtottak, lekerekítettek és világos krémszínűek. A tojások méretei a nőstények testéhez viszonyítva szokatlanul nagyok. A Platysoma punctigerum LECONTE tojása a nőstény testének 1/3 részét is eléri, a Margarinotus brunneus FABR. tojása még ennél is nagyobb. Csak a Plegaderus nemhez tartozó fajok tojásai kisebbek, a nőstény testének 1/20 része. A kikelt lárváknak két lárvastádiuma és egy előbábstádiuma van. Az előbábstádiumban a lárva már nem táplálkozik, hanem az előre elkészített bábbölcsőben bábozódik. A lárvák, a kifejlett bogarakhoz hasonlóan ragadozók, megtámadják más rovarok lárváit. A mérsékelt égövben a sutabogarak egygenerációsak, kifejlődésük egy évig tart, és kora őszre érik el a kifejlett állapotot. Rendszerint az átalakulási helyen imágóként telelnek át. A mediterrán subrégióban két generáció is kifejlődik. A sutabogarak kifejlődési helyük és a zsákmányolt táplálék alapján különböző ökológiai csoportokra oszthatók. 1. Dögön, trágyában és rothadó növényi maradványokon élő fajok. Ebbe a fajcsoportba domború testű, ovális körvonalú, jól fejlett fogazott lábtípusú bogarak tartoznak. Erős, fogazott lábaik a talajban, a dögök alatt vagy kikeléskor előnyös mozgást biztosítanak számukra. Az ide tartozó fajok igen terjedelmes csoportjába tartozik a Saprininae alcsalád, a Histerini nemzetség, az Onthophilus nem stb. fajainak túlnyomó többsége. Táplálékforrásai ezeknek a fajoknak a dögevő (nekrofág), a trágyaevő (koprofág) és a korhadékevő (detritofág) légylárvák, de más rovarok is. Néhány Saprinus nembe tartozó faj elfogja a leült legyeket is, a Margarinotus bipustulatus SCHRANK megtámadja az Amara BONELLI futóbogár nem fajait is. A Saprinus nemből némelyik faj egyedei szívesen tartózkodnak a rothadó hús illatát árasztó virágzó növényeken az Araceae családból. A dögön és trágyában élő fajok egyaránt megtalálhatók a kétéltűek és hüllők, a madarak, a kis- és nagyemlősök tetemein. A friss vagy száraz trágyában élő sutabogarak leginkább a szarvasmarha trágyáját kedvelik, de esetenként más állatok ürülékében is előfordulnak. Viszonylag kevés sutabogár faj vadászik szabadon, így a hazai fajok közül a Hister helluo TRUQUI, mely az éger-levélbogár (Agelestica alni L.) lárváira vadászik az égerfák lombozatában, vagy a Saprinus virescens PAYKULL., melynek tápláléka a Phaedon-íajok (Chrysomelidae). Ez utóbbi fajokat nem célszerű elválasztani külön csoportra, mert egyrészt