Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

BAUER NORBERT - MÉSZÁROS ANDRÁS: A Viola collina Bess. új előfordulásai és cönológiai viszonyai a Bakonyban

3. táblázat: Felvételi alapadatok A felvétel kódja SÍI S2 S3 S4 S5 S6 S7 S8 S9 El E2 E3 VA L5 E6 A felvétel helye KefctiBakony, Barbétyvt% (Vápába) Keleti-Bakony, Tobán-hegy (Hajmáskér) DéBBakony, Betddrte(Veszptán) DéliBakony, Kőházverem (Öcs) Déli-Bakony, Malom-hegy (Bánd) KeletiBakony, Várvölgy (Várpalota) Kek* ftt,Buink\c(gy A felvétel időpontja 2000. 04.19. 2000. 05.17. 2000. 04.19. 2000. 05.17. 20(H). 04. 19. 2000. 04. 19. 2000. 05. 26. Alapkőzet dolomit Talajtípus Köves váztalaj, rendzina tipikus rendzina Tengerszint feletti magasság (m) 260 260 350 350 360 250 250 290 290 300 320 330 27(1 270 320 Kitettség ÉK ÉK ÉÉK ÉÉK É É É ÉÉK ÉÉK ÉN Y ÉNY É ÉÉK 1 : K ÊÊN Y Lejtőszög 45 50 50 45 30 60 55 45 25 40 40 30 35 30 25 Felső lombkoronaszint borítása (%) 50 60 50 60 40 60 Alsó lombkoronaszint borítása (%) 20 5 40 50 50 0 Cserjeszint borítása (%) 30 15 35 30 30 25 Gyepszint borítása (%) 25 50 35 40 45 30 30 40 40 80 85 Következtetések A dolgozatban bemutatott eredmények alapján a Viola collina cönológiai viselkedésével kapcsolatban a Bakony-hegységre vonatkozóan a következőket állapíthatjuk meg. A dombi ibolya igen nagy elterjedési területén belül a különböző éghajlati zónákban változó növényzeti típusokhoz kötődik. Az atlantikusabb és hűvösebb nyugat- és északnyugat-európai térségben és magasabb hegyvidékeken a melegkedvelő vegetációtípusokban, valamint mezo-xerofil erdőkben talál kedvező feltételeket. A melegebb, szárazabb és szélsőségesebb - már kontinentálisabb - Közép-Európában a faj inkább a hűvösebb, de kiegyenlítettebb klímájú északi lejtőkre szorul. A Bakony-hegységben, mely - déli lejtőinek vegetációját tekintve szubmediterrán, északnyugati lejtői alapján szubatlantikus - szigetként emelkedik az Eupannonicum síkja fölé a Viola collina az interglaciális és posztglaciális maradványfajokhoz hasonlóan igen speciális élőhelyekre szorul. A közép-európai adatok közül a lúkai (Szlovákia) előfordulás hasonlónak minősíthető. A Viola collina Bakonyban mutatott cönológiai viselkedése, kötődése kísértetiesen emlékeztet néhány ismertebb posztglaciális maradványfajnak tartott (ZÓLYOMI 1936, 1942, 1952, 1958) növényre (Carduus glaucus, Primula auricula subsp. hungarica, Ranunculus nemorosus, Allium victorialis stb.), így feltételezzük, hogy a hegységben ez is posztglaciális reliktum. A bakonyi adatok alapján a dombi ibolya cönoelem besorolását - a Bakonyicum növényföldrajzi egységen belül módosításra javasoljuk. Az északi kitettségű dolomitsziklákhoz való erős kötődése alapján a Bromo-Festucion pallentis elemek közé sorolandó. Az erdei előfordulások alapján, a különböző földrajzi területeken nagy vonalakban egyaránt helyesnek látszik a Querco-