Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 16-1997 (2000); 7-34. MÉLYSÉGEK ÉS SEKÉLYES SÉGEK. A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI JURA KUTATÁSÁNAK 125 ÉVE GALÁCZ András Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék, Budapest Abstract: Profoundness and Shallowness. 125 Years of Jurassic Studies in the Transdanubian Central Range, Hungary - This paper traces the history of geological studies on the Jurassic of the Transdanubian Central Range. From the very beginning in the 70's of the nineteenth century, three main points aroused the highest interest: the interpretation of stratigraphie hiatuses; the general understanding of the marine facies as deep v. shallow water origin; and the distance of the Jurassic shore-line, i. e. the overall paleogeographic setting. Opinions went to the extremes, depending on the education, field experience and even on personal character of the leading students throughout the ages. There were debates, controversies and heater discussions about the explanations of the mentioned issues, and these culminated in the acceptance or rejection of modern results of sedimentological research of Mediterranean Jurassic facies, then the plate tectonics in the 1960's. In some cases the debates went beyond the usual field of professional discussions, because some exponents could have adduce non-scientific clinchers also. While many details are far to be completely understood, it seems to be of general acceptance today that the Jurassic formations of the allochtonous Transdanubian Central Range were laid down within the southern pelagic regime of the Mesozoic Tethys, far from contemporaneous shore-lines or islands, and the incomplete sedimentary successions were resulted from reduced sedimentation on relatively deep, but uneven sea bottom. Bevezetés 1999-ben volt 125 éve annak, hogy a Dunántúli-középhegység egy nagyobb részéről, annak jura képződményeiről (is) összefoglaló munka jelent meg a magyar földtani irodalomban. Ez BÖCKH Jánosnak a Déli-Bakony geológiájáról írott monográfiája, ami a múlt századi magyar földtan talán legkiemelkedőbb alkotása. Az évforduló alkalmat ad rá, hogy visszatekintsünk az elmúlt ötnegyed évszázadra, hogy megnézzük: kik, és milyen felkészültséggel, mennyi maradandót alkotva járultak hozzá ahhoz a képhez, amit e terület jura geológiájáról ma elfogadhatunk. A geológiai kézikönyvek a jura időszakot a mezozoikum, de talán az egész földtörténet legnyugodtabb, globálisan legkiegyensúlyozottabb periódusaként emlegetik. Kellemes volt a klíma, nem voltak katasztrofális hegységképző események, még túlságosan heves vulkáni történések sem. De a szakirodalom, különösen a magyar, bezzeg hangos a jura geológia ér-