Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

Mediterrán Jura Kollokvium és a 70-es évek A hatvanas évek végén újra nagy lehetőség adódott arra, hogy a magyarországi jura-kutatások a nemzetközi mércéhez mérhessék magukat. A Földtani Intézet centenáriumi ünnepségeihez kötődően rendezett tudományos konferenciák egyikeként FÜLÖP József szervezőmunkájának (is) köszönhetően 1969 őszén megrendezték a Mediterrán Jura Kollokviumot. Annak ellenére, hogy ugyanez év tavaszán Angliában már tartottak egy jura szimpóziumot - William SMITH születésének kétszázadik évfordulója apropóján -, a budapesti kongresszus is igen népes külföldi részvétellel, és a magyar jura-kutatók szinte teljes felvonulásával került lebonyolításra. Érdekes módon a magyar jura szakemberek többsége ekkor nem a középhegységi képződményekkel foglalkozott: a tíz hazai szerző közül csak négyen közöltek középhegységi eredményeket, ezek közül FÜLÖP munkája (1971a) a teljes magyarországi jura bemutatására vállalkozott. Már a bevezetőben leszögezi: „A Dunántúli Középhegység kis mélységű jura üledékes medencéje a nagyvastagságú karbonátos triász kőzetekből álló szinklinóriumban fejlődött ki. Triász mészkövek és dolomitok alkotta széles partjai elszigetelték az idősebb törmelékes és kristályos képződményektől, s ennek megfelelően a Dunántúli Középhegység juráját kizárólag karbonátos fáciesek alkotják, terrigén beszállítódás nélkül" (p. 31). KONDA Józseftől pontosított, de végső soron VADÁSZ nézeteinek megfelelő ismertetést ad, amikor a liász tenger peremi zónáinak kimutathatóságáról ír („a parti sziklák törmelékével"), illetve a bath-kallóviban az üledékgyűjtő legnagyobb kimélyülését említi. Szemléletes diagrammal illusztrálja a Középhegység északi részének jura üledékképződési folyamatát (5. ábra in FÜLÖP 1971a), és közli GÉCZY korábbi, csernyei fáciesgörbéjét, amit saját véleményével egészít ki (7. ábra). Eszerint a középhegységi jura tenger maximális kimélyülése 500 méter körül volt. Egy „peremi kifejlődésű" jura sorozatot ismertetve így ír: „Meglepő az egyes eltérő kifejlődésű rétegcsoportok néha néhány 10 m-en belüli közelsége (Eperkéshegy), a fáciesek igen gyors megváltozása. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a jura képződmények közeli szomszédságában alsókréta bauxittelepeket ismerünk, amelyek 7. ábra: Részlet FÜLÖP József ábrájából (1971, 6. ábra). A jura üledékképződési mélységet mutató diagramon a felső vonal (az eredetiben vörös) tükrözi FÜLÖP véleményét