Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve
fekvőjében sohasem voltak júraidőszaki képződmények, előttünk áll a messzeterjedő mészkőpartokkal övezett jura sekélytenger egykori reális képe" (pp. 39-43) 3 . Cikke végén, a záró megjegyzések között a magyarországi juráról fontosnak tartja mégegyszer leszögezni: „a notre avis, la sédimentation dévoulait pendant tout le Jurassique en milieu de mer peu profonde", vagyis „véleményünk szerint a jura idején végig sekélytengeri körülmények közötti üledékképződés folyt" (p. 46). KONDA dolgozata (1971) hasonló módon tárgyalja a középhegységi jura legjellegzetesebb kőzettípusát, az ammonitico rossot. Az 1950-es, 60-as években publikált hazai nézetek alapján ismerteti a középhegységi jura képződményeket, amiket egy önálló üledékgyűjtőben lerakódott összlet részeiként értelmezi: „The Jurassic deposits ... occur in the axis of an asymmetrical Permo-Mesozoic synclinorium" (p. 424). Mélyvízinek tekintette a radiolaritokat, melyek „appearance in the Central Mountains Jurassic is in connection with the greatest subsidence of the sedimentary basin" (u.o., p. 426). VIGH Gusztáv cikke (1971) a gerecsei tithonról új általános ismereteket nem adott. MÉSZÁROS József tektonikai értekezése (1971b) folyamatban lévő terepi munkálatai eredményeire támaszkodott (lásd alább). A Mediterrán Jura Kollokvium külföldi résztvevői közül azok, akik a középhegységihez hasonló képződményekkel foglalkoztak, sok olyan korszerű eredmény alapján fogalmazták meg nézeteiket, melyek Magyarországon is hozzáférhetőek voltak, ám a hazai jura-kutatók többségének figyelmét elkerülték. Különösen nagy hatású volt a mediterrán jura fáciesek értelmezésében GARRISON-FISCHER 1969-es munkája. Ebben kapott először lényeges szerepet annak mérlegelése, hogy a mediterrán jura karbonátok lerakódásában az egykori kalcium-karbonát kiválási/oldódási viszonyok meghatározóak lehettek. Ugyancsak fontos ismeret volt már ekkor, hogy a mediterrán jura mészkövekben és azok tömeges, sekélyvízi karbonát feküképződményeiben található, vörös mikrittel kitöltött hasadékok nagyrészt nem karsztosodáshoz köthető képződmények, hanem tengeralatti, az üledékképződés idején keletkezett repedések kitöltései, ún. neptuni telérek (WENDT 1964, 1965, 1969). A budapesti kollokviumon máig klasszikusnak tekintett cikkek ismertették a nyílttengeri képződményekben megjelenő turbiditeket (BERNOULLI 1971), a pelágikus sea-mountok fontosságát (JENKYNS-TORRENS 1971), a szinszediment tektonika jelentőségét (COLACICCHIPIALLI 1971), és még számos, a magyarországi jurára nézve releváns kérdést. Mint később kiderült, HALLAM dolgozata (1971) is jelentőséget kapott - egyes magyar szerzők számára egyetlenként a számos elhangzott és publikált munka közül. Az 1970-es évek elején a Jura Kollokvium hatására és a korszerű szakirodalom birtokában a terepi ismeretek új szempontú kiértékelése készülhetett el (GALÁCZ-VÖRÖS 1972), illetve a térhódító lemeztektonikai nézetek beépítésével nagyvonalú ősföldrajzi rekonstrukciós javaslatok kerültek kidolgozásra (GÉCZY 1972,1973). Érdekes módon mindkét próbálkozás a tekintély és hatalom eszközeit sem nélkülöző szakmai ellenkezést váltott ki. A lemeztektonika jura ősföldrajzot is érintő alkalmazásának előtörténetét néhány publikáció már ismertette (VÖRÖS 1991a, HORVÁTH 1997). Ami a jelen tárgyalás szempontjából érdekes, az a középhegységi jura képződmények genetikájáról, az ősföldrajzi helyzetről született - és GÉCZY Barnabás korábbi nézeteit a korszerű szakirodalom eredményeivel megerősítő - átértékelések fogadtatása. Ennek az átértékelésnek a lényege a legfontosabb kérdéseket illetően ez volt: a középhegységi jura képződmények nem szigettengerben, hanem partoktól távol lerakódott üledékekből keletkeztek, zömmel nagyobb vízmélységben; az üledékhézagok nem szárazulattá válással kapcsolatosak; a pelágikus alapanyagú breccsák szinszedi3 Idézi - valószínűleg eredeti kéziratából FÜLÖP (1975, pp. 82-83). Az 1971-ben publikált francia szöveg (minden bizonnyal KECSKÉS Béla fordítása) nem ennyire képszerű.
