Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

„Az ammoniteszes szintek jellemző faunájának részleges hiánya a fáciesviszonyokra vezethető vissza" (u.o.). A jura képződményeket egy keskeny tengerágban lerakódott összlet részeinek tekinti, aminek peremterületei ma is nyomozhatok, a már említett hézagos kifejlődésű sávokban. A közeli tengerpart ellenére hiányzó törmelékekről így ír: „A középhegységi jura képződményekben feltűnő a törmelékes terrigén anyag hiánya. Ez a tény csak azzal magyarázható, hogy a medencerészt övező területekről jóformán csak az erőteljes kémiai mállás révén oldatba jutott anyag került az üledékgyűjtőbe" (pp. 222-223). Ezen indoklás nélküli állításból vezeti le a mangánérc képződését is, amit sekélytengeri képződményekkel körülvett, „az uralkodóan kémiai mállásnak kitett területekről származó anyagszállítás közvetlen felhalmozódás"-ának tekint. A teljes kandidátusi dolgozat publikált változata (KONDA 1970), aminek kéziratát KONDA 1966-ban zárta le, bizonyos pontokon óvatosabban fogalmaz, más kérdésekben pontosít. Az üledékhézagok létrejöttéről ezt mondja: „Az üledékhézagos rétegsorok e típusának felismert sajátságai, térbeli helyzetük, megjelenésük és fácieskapcsolataik az üledékhézagok keletkezésének szárazra kerüléssel való magyarázatát indokolják" (p. 220). A korábban csak pontosítatlan fáciesviszonyokkal kapcsolatos rétegtani hiányokról megtudjuk, hogy azok „létrejötte viszonylag nagyobb keletkezési mélységre visszavezethető üledékszünettel, ill. az elhalt élőlények vázainak visszaoldásával magyarázható" (u.o.). A mangánérc keletkezésével kapcsolatban kifejti a középhegységi jura tengerág létére vonatkozó véleményét: „a mangánérces rétegcsoportok a Középhegység D-i előterében egykor fennállott szárazulatról származó anyag parttól nem túl távoli lerakodási helyeit jelzik" (p. 221). Szerinte ez a szárazulat, amit ősföldrajzi térképén is bemutat (KONDA 1970, 3. ábra) a triász végén és a liászban erősebben, a „dogger-malm folyamán fokozatosan elsimuló domborzati aszimmetriá"-val volt jellemezhető (6. ábra). A Középhegység és a Mecsek között húzódó szárazföld peremét szerinte triász karbonátos kőzetek alkották, ami „gátolhatta a szárazulat távolabbi részeiről való anyagbeáramlást, [és] a partvonal közelsége esetén is olyan nyílttengeri jellegű bionómiai viszonyokat eredményezett, melyek a partvonal közelségével látszólag ellentétben állnak" (p. 222) (!?). Összefoglalása (p. 223): „Jelenlegi ősföldrajzi ismereteink szerint tehát a Bakony hegységi jura üledékgyűjtőrész egy viszonylag keskeny, EK-DNy irányban húzódó tengerágat formált a szigetekkel és hátszerű tengeralatti kiemelkedésekkel tarkított nagy alp-kárpáti üledékgyűjtőn belül". 6. ábra: KONDA József (1970, 3. ábra) rajza a Dunántúl liász ősföldrajzáról