Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve
ráfiái (FÜLÖP 1958, 1964b, 1966, 1975) a magyar geológiai kutatások sajátos, valószínűleg soha vissza nem térő korszakának monumentumai. A kréta monográfiákban és egyéb publikációkban FÜLÖP nemegyszer kitért a jura időszaki képződményekre, hogy a kréta folyamatok előtörténetét is felvázolja. Nézetei VADÁSZ véleményével egyeznek meg. A szerinte alsó-kréta bauxittelepek keletkezéséről így ír (FÜLÖP 1964a, p. 240): „A Középhegység területén a liász óta hatalmas mészkő- és dolomitterületek váltak szárazulattá, amelyek karsztosodott térszínére az újkimmériai mozgások idején kerülhetett a bauxittelepek alapanyaga". Ezt később (1964b, p. 73) részletesebben is kifejti. „A tengeri elborítás az alsó-liásztól kezdve nem terjedt ki a Bakonyhegység egészére. Az egykori partvonalak, medenceperemi és medencebelseji területek ma is jól megállapíthatók." „A bauxittelepek karsztos fekü-térszínének kialakulásához, a juraidőszak folyamán - az alsó-liásztól kezdve szárazulatként kiemelkedő felső-triász, alsó-liász mészkő- és dolomitterületeken - hosszú idő állott rendelkezésre." Itt nem egyszerűen egy ősföldrajzi kérdés megoldásáról van szó. FÜLÖP azzal, hogy vizsgálatai változatos, nagy területen elterjedt alsó-kréta tengeri képződményekre utaltak a Középhegység területén, cáfolni volt kénytelen a korábbi véleményt, miszerint a középhegységi bauxit a kora-kréta idején szárazföldi körülmények között mállott kőzetekből eredeztethető. (N. B. VADÁSZ sokáig tartott véleménye szerint a bakonyi bauxit keletkezési ideje a barrémi volt - az az emelet, aminek gazdag tengeri faunás előfordulásait éppen FÜLÖP dokumentálta.) A jura bakonyi szárazulati területeire egy ásványi nyersanyag keletkeztetése miatt volt szüksége. Talán az sem mellékes, hogy ez a nyersanyag a bauxit, aminek genetikája a magyar geológia egyik évtizedeken át megkülönböztetett jelentőségűnek tartott, szinte emblematikus kérdésköre volt (lásd DUDICH 1981). Az 1950-es évektől kezdve sok magyar geológus fontosnak tartotta ezzel kapcsolatos nézeteit kifejteni, s állásfoglalásaik kiemelkedő figyelmet kaptak tudományos és tudománypolitikai oldalról egyaránt. Márpedig a bauxit keletkezéséhez - a mérvadó bauxit-geológusok már korábban ismertetett véleménye szerint - nem volt szükség a jura idejét is magába foglaló hosszú szárazföldi mállásra és felhalmozódásra (lásd BÁRDOSSY 1961). Míg VADÁSZ - az újabb rétegtani bizonyítékok hatására - óvatosan módosított a középhegységi jura szigettengerre vonatkozó korábbi nézetein, FÜLÖP ugyanekkor, vagyis a 60-as évek elején-közepén, e vélemény következetes képviselője lett, és álláspontját közvetlen munkatársaira is áthagyományozta. FÜLÖP József sok egyéb feladata mellett végig hű maradt fő érdeklődési területe, a kréta tanulmányozásához, de szükségesnek látta, hogy a jura időszakkal is vele hasonló nézeteket valló szakember foglalkozzék. Választása KONDA Józsefre esett. KONDA azon geológusok közé tartozott, akik a budapesti egyetemen VADÁSZ fénykorában tanulták a szakmát. Kiváló terepi megfigyelő volt, a kőzetváltozatok megkülönböztetéséhez, aprólékos megfigyeléséhez különleges érzékkel rendelkezett. A közreműködésével és irányításával készült bakonyi térképek kiválóak. Nem volt kutató alkat. Nehezen szánta rá magát arra, hogy ismereteit írásban, publikációkban rögzítse. Amikor FÜLÖP József a bakonyi jura üledékföldtani kutatási témáját neki adta, NOSZKY Jenő mellé rendelte, hogy a nagy terepi tapasztalatokkal rendelkező, idősödő mestertől a lehető legtöbb ismeretet elsajátítsa. KONDA sokat emlegette, hogy NoszKYnak nem igazán akaródzott minden feltárást megmutatni, ezért majdnem minden korábbi előfordulást magának kellett újra felfedeznie, s eközben számos új lelőhelyet is felderített. A jura képzőményekről alkotott véleménye viszonylag hamar kialakult. Kandidátusi értekezésének első változata (KONDA 1964) sarkos megállapításokat tartalmaz: „A jura időszaki képződmények elterjedési területének peremein sekélyvizi, sőt litorális képződmények találhatók. A hézagos kifejlődés elsősorban ezekre a peremi kifejlődésű területekre jellemző. Az üledékhézagot ezeken a helyeken tényleges szárazrajutás okozta" (p. 221). A más területeken észlelt hézagosságot, magyarázat nélkül, így értékeli:
