Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

egy részét bentosz élőlényeknek tartja, de a nekton ammonitesek életmódját is a korabeli elfogadott nézetektől eltérően ítéli meg. Rétegtani adatai is sok helyen tévesek. Igaza volt, amikor a hazai szaktekintélyek véleményével szemben azt állította, hogy „a juraüledéksor folytonos tengeri üledékképződést valószínűsít, amelyet átmeneti szárazulattáválás nem szakított meg" (1965d, p.283). Hibás rétegtani és a túlhaladott ammonites-paleontológiai adatokra támaszkodva a helyi tengeráramlásokról, klímaváltozásokról felvázolt modellje azonban anakronisztikus, és talán ennek is köszönhető, hogy a hazai szakirodalomban visszhang nélkül maradt. Az új generáció képviselői közül ki kell emelni FÜLÖP Józsefet, már csak azért is, mert VADÁSZ után ő volt az, akiben erősen élt a törekvés, hogy szakmai véleményét a teljes magyar szaktársadalommal elismertesse. Ehhez később, a 60-as, 70-es és 80-as években pozícióiból fakadóan sok eszköz állt rendelkezésére. Befolyását nemcsak geológiai nézetei elfogadtatására használta fel. Soha nem feledhető az a tevékenység, amit az ún. alapszelvényprogram keretében a terepi megismerés terén végzett és végeztetett. Felismerve, hogy a hazai táj geomorfológiai okokból nem kínál a földtani térképezéshez elegendő természetes feltárást, előre meghatározott terv szerint mesterséges feltárásokat létesített, ahol teljes anyaggyűjtést, őslénytani is szedimentológiai vizsgálatok alapját szolgáló mintavételt szervezett. A gyűjtött anyag vizsgálatával a legjobb specialistákat bízta meg. A középhegységi jurát illetően ezt a tevékenységet aztán KONDA József folytatta, de a kezdeményező és az anyagi forrásokat biztosító szerep végig FÜLÖP Józsefé maradt. FÜLÖP az 1959-es mezozoós konferencián előadással nem szerepelt (a tatai Kálváriadombot - dacára, hogy ennek geológiáját korábban önálló dolgozatban tárgyalta és a Földtani Közlönyben már 1954-ben közölte - SZABÓ Imre mutatta be), de mégis lényeges szerepet játszott, mivel ő írta a Középhegység kirándulásvezetőjének legfontosabb fejezeteit (FÜLÖP 1959). Nézeteit jól tükrözi az itt adott összefoglalás (p. 35): „A Bakonyhegység jurájának a teljes szelvényekkel szemben mutatkozó hiányait nehéz megmagyarázni. A korábbi föltevésekkel szemben, miszerint a hiányok a már lerakódott képződmények tengeralatti feloldódására, az üledékképződésnek tengeráramlások miatti szünetelésére vezethetők vissza, ujabban egyes területrészek lapos, szigetszerű kiemelkedésével is számolunk. Ezek a kiemelkedések már a liászban is megmutatkoznak, de főleg a doggerben váltak erőteljesekké. A kimeridgei emelet elején transzgresszió köszönt be. A malmvégi lassú kiemelkedés folytán viszont a sekélyebb mélységű részek a tenger szintje fölé emelkedtek." Ezen „erőteljes" kiemelkedések, amiket aztán a kimmeridgei elejére feltételezett transzgresszió után borított el újra tenger, többek között a Hajag-hegycsoport egyes szelvényeiben (pl. Tobánypuszta) a Dachsteini típusú mészkőre települő maim rétegekben található breccsák alapján voltak FÜLÖP számára feltételezhetők. FÜLÖP József ekkori, a középhegységi juráról vallott nézeteit jól illusztrálja, hogy a Vértes peremén, a móri Csókahegyen talált hiányos jura képződményekről azt írta (1960, p. 20), hogy azok „Jellegzetes sekélytengeri, parti vagy partközeiben keletkezett képződmények, amelyek ... az időközi szárazföldi periódusok alatt jelentősen lepusztultak". E megállapításból (is) kiindulva FÜLÖP általános következtetése az, hogy „Az üledékképződési viszonyokat jelentősen befolyásoló tényező volt a korábban kialakult nagy elterjedésű felsőtriász mészkő-dolomit rétegsorból felépített partmenti területek kialakulása. Ezen az alapon valószínűtlennek tartjuk, hogy a hazai juraidőszaki képződményeket még ma is pelagikus batiális lerakódásoknak tekintsük" (u.o.). FÜLÖP József szakmai érdeklődése elsősorban a hazai kréta képződmények felé fordult, s ezek modern feldolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Gazdagon illusztrált, az anyagvizsgálatokat végző munkatársak eredményeit a legapróbb részletekig közlő monog-