Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

vaüledékek szerint sem minősíthető nagyobb mélységű tengernek, mert az üledékes képződmények mozgatott, sokszor hullámveréses övben keletkezett volta, néhol breccsás vagy krinoideás - brachiopodás alakban vagy posidoniás lumasellával, legtöbbször megállapítható. Ezek az ellentmondó üledékföldtani jellegek a jura tenger egykori szélességi kiterjedésének a környező egykori szárazföldek nagymérvű összeszűkítő mozgását igazolják, ami nélkül nem magyarázhatók. A jura összlet viszonylag csekély vastagsága sem utal orogeoszinklinálisra." VADÁSZ álláspontjáról úgy alkothatunk objektív véleményt, ha azt a jura-kutatások korabeli nemzetközi szintjéhez hasonlítjuk. Ezt könnyen megtehetjük, mert ARKELL páratlan szintézise a világ jura geológiájáról (1956) ekkor jelent meg, s nyilván VADÁSZ is ismerte, mivel ARKELLel évtizedek óta szakmai kapcsolatban állt. ARKELL ősföldrajzi tekintetben a klasszikus nézetek képviselője: a középhegységi jurát a PoMPECKJ-féle Keleti szárazulat távolabbi előterébe helyezi, az erdélyi és a dél-alpi faunisztikai rokonságot hangsúlyozva. Elfogadja, hogy az ammonitico rosso viszonylag mélyvízi képződmény, de a radioláriás tűzkövek abisszikus mélységi eredetét elveti: „... more recent work in many countries has shown that such rocks are more likely of shallow-water origin and connected with the presence of submarine eruptives" (ARKELL 1956, p. 213). Mindazonáltal, középső-jura tengeralatti eruptívumokat sehol sem említ könyvében. Azok a jelentős kézikönyvek, amiket VADAST Földtörténet és földfejlődés c. könyve készítéséhez használt (pl. GIGNOUX 1950, TERMIER & TERMIER 1952) hasonlóképpen, fixista ősföldrajzi keretben ábrázolják a magyarországi területeket a Tethys-óceán részeként. GIGNOUX megemlíti, hogy a radiolaritok és a hozzájuk kapcsolódó aptychusos mészkövek pelágikus, mély tengerben lerakódott üledékekből keletkeztek, és hogy az alp-kárpáti övezet jura képzőményei általában mélyebb víziek. Ez jelzi, hogy a jura képződmények szedimentológiai átértékelése megindult az 1950-es évek kezdetére. A korabeli hazai jura-kutatások állásáról igen jó áttekintést adott az 1959-ben Budapesten rendezett Mezozoós Konferencia, ahol csaknem valamennyi hazai szakember megszólalt. VIGH Gusztáv két dolgozattal is szerepelt, melyekben saját új eredményeit az atyjának véleményét is tükröző, a korabeli, VADÁSZ képviselte modellbe tudta illeszteni. Ami a fácieseket illeti: „... a 'hierlatzi' képződmények erősen erodált dachsteini mészkő térszínre transzgressziós módon települnek, némi alapbreccsával. Partmenti, partközeli, hullámveréses, sekélyvizű tengeröblök üledékei". Ezeknek a „nyílttengeri, hemipelágikus eredetű" megfelelőit a sötétvörös, pados mészkövekben látta (VIGH G. 1961a). A gerecsei jura általános jellegeiről készített összefoglalójában (VIGH G. 1961b) ezeket írja: „...a Nyugati-Gerecse területe nyílttenger jellegű volt, alig a víz tükre fölé emelkedő, apró szigetekkel. Az egyes szigetek parti, partközeli részein egymástól teljesen függetlenül ülepedhettek le az eltérő faunaelemeket tartalmazó, kis kiterjedésű 'hierlatz' tipusú rétegek" (p. 465). A kimmeridgei mészkőről: „Egyetlen helyen, a Nyugati-Gerecsében, a Szélhegy északkeleti végén találjuk transzgressziós breccsával a dachsteini mészkövön. Ez a tény ismét amellett szól, hogy a Nyugati-Gerecse helyén apróbb szigetek emelkedtek, s e szigetek parti - partközeli részein a kimeridgei tenger alapbreccsa kíséretében rakhatta le üledékeit" (p. 467). A radiolaritról ezt közli az olvasóval: „A régi felfogással ellentétben e tűzkőösszletet nem mélytengerben, hanem csendes, nyiltvizű, viszonylag sekélyebb tengerben leülepedettnek tekintjük. Csak ilyen körülmények között képzelhető el, hogy megfelelő pH-érték mellett a mészanyagkiválás háttérbe szorul, helyette az oldatban lévő kovaanyag csapódik ki, majd a pH-érték megváltozásával a tiszta kovagél helyett csökkent kovatartalmú mésziszap válik ki" (p. 466). Itt tettenérhető VADÁSZ hatása a maga teljességében. Nem csupán arról van szó, hogy akár VADÁSZ, VIGH sem tartja említendőnek a diagenetikus folyamatokat. Feltű-