Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

nőbb, hogy a mondandó vadászian, lezárt tényként kerül ismertetésre („csak ilyen körülmények között képzelhető el"!), érvelés, szakirodalmi hivatkozás nélkül (VIGH cikkének nincs is irodalomjegyzéke!). A konferencián a magyarországi juráról NOSZKY Jenő (1961) adott áttekintést. Abban az időben ő volt az, aki a hazai, elsősorban a középhegységi jura sztratigráfiáról a legpontosabb adatokkal rendelkezett, igen részletes terepi vizsgálatai alapján (NOSZKY 1952,1953, 1957). A középhegységi jura keletkezési viszonyainak ismertetését egy ma meglepően hangzó kijelentéssel kezdi: „Magyarországi jura képződményeink zöme'uralkodóan vegyi kicsapódása üledék". Ez a kategorikus állítás az akkor Magyarországon szaktekintélyektől hangoztatott nézeteknek felelt meg. VADÁSZ Elemér ,Jilemző földtan" című tankönyvében (1955) ez áll: „... az organogén mészköveknek a jelenben és a múltban, a szervetlen mészkiválasztással szemben egészen jelentékteleneknek kell lenniök. A tömött tengeri mészkő és dolomit vegyi eredésű, szervetlen üledéknek tekintendő" (p. 516, VADÁSZ kiemelése). Érthető, hogy így vélekedett már említett cikkében VIGH Gusztáv is (1961b). NOSZKY véleménye szerint a Középhegység jura üledékei sekély, de nyíltvízi körülmények között keletkeztek, mélyebb tengeri (bathyális) üledékek csak a „kovás márga és tűzkő rétegek". Összefoglaló táblázatán (IV melléklet in NOSZKY 1961) az üledékhézagokat szárazrakerülésként értelmezi - igaz kérdőjelesen. Az általánosan hirdetett nézetnek megfelelően a brachiopodáskrinoideás kőzettípusokat úgy értelmezi, mint amik „mozgatottabb vizű, sekélyebb és viszonylag még jól átvilágított, szárazföldközeli övben" ülepedtek le, míg „a tarka cephalopodás, gumós mészkőfácies ezeknél valamivel mélyebbvizi keletkezésű" (p. 384). A szárazföldi eredetű törmelékek hiányát azzal magyarázta, hogy azok a sávok, ahol ezek a törmelékek a jura üledékgyűjtőben eredetileg felhalmozódtak, későbbi erózió során (főleg a tercierben) lepusztultak (pp. 387-388). Szerinte „a Dunántúli Középhegység jura képződményei DNY-ÉK-i csapásirányú mezozoós tengerágban halmozódtak fel". Valószínűleg nem értett egyet VADÁSZ fentebb említett ősföldrajzi elképzelésével, mert összeköttetést sejtett a középhegységi és a mecseki jura között, de - mint mondja (p. 387) - „... ma még nincs adatunk arra, hogy a Dunántúli Középhegység-vonulat és a Mecsek-vonulat jurája közt a közvetlen összeköttetést igazolhassuk". Természetesen VADÁSZ is megszólalt a konferencián. Tekintélyének megfelelően a nyitóelőadást tartotta, az egész hazai mezozoikumról (VADÁSZ 1961). Ami a jurát illeti, meglehetősen óvatosan fogalmaz: „Nagyon sok megoldatlan kérdést rejtenek a Magyar Középhegység alpi kifejlődésű jura rétegeinek üledékképződési, ősföldrajzi viszonyai" (p. 29). Annyit azért előrebocsájt, hogy a középhegységi jura képződmények „legnagyobbrészt nyílt sekélytengeri, legföljebb batiális képződményeknek minősíthetők, beleértve a radioláriás tűzkövet és a különféle ammoniteszes rétegeket is. Vannak parti hullámveréses, brachiopodás (hierlatzi), breccsás és lumasellás (posidoniás) rétegek is, terrigén anyagok és partvonalak kimutathatósága nélkül" (p. 30). A dél-dunántúli előfordulásokról írja, de a középhegységi jura megítélésében is igen fontos: „A mecseki jura összlet vitathatatlanul minden oldalról kiemelkedett kristályos alaphegység szárazföld-részletei közötti, elkülönült epikontinentális tengerben keletkezett, megállapítható partvonulatokkal." VADÁSZ visszafogottabb hangja talán annak köszönhető, hogy ismerhette a kongresszusra készült magyar dolgozatokat. Ezeknek nem minden szerzője vette magára VADÁSZ bemutatását, azt ugyanis, hogy „a szocializmus égisze alatt új irányokban fejlődött fiatal geológusnemzedék" tagja lenne, de volt közöttük olyan, aki VADÁSZ jóslatának megfelelően „a problémákat ... jobban, behatóbban megoldásra juttatja". A Mezozoós Konferencia hazai jura-kutatások szempontjából legfontosabb eseménye ugyanis az volt, hogy itt mutatta be első eredményeit GÉCZY Barnabás, aki a csernyei réteg-