Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

mesterének, KOCH Antalnak fia ebben az időben a tatai Kálvária-domb jurájával foglalkozott. Részletes eredményei szakcikkekben jelentek meg, de a jura időszaki fejlődéstörténetről, ősföldrajzi helyzetről kialakított nézeteit külön közölte a KOCH Antal tiszteletére kiadott Koch-emlékkönyvbtn (KOCH N. 1913). KOCH Nándornak a jura képződmények fáciesértelmezésében legfontosabb mindhárom kérdésben volt határozott véleménye, s ez, ha a lényeget tekintve nem is, de részleteiben eltért VADÁSZ álláspontjától. A képződési környezet megértéséhez azt a hiányos ismeretanyagot vette kiindulásként, amit VADÁSZ is. Szerinte sincsenek a Bakonyban az alsó-doggertól a tithonig üledékek, sőt tovább megy: szerinte „a Vértesben és a Bakonyban a titon rétegek transzgressziója és ezzel kapcsolatban diszkordáns települése figyelhető meg, [és ez] azt látszik bizonyítani, hogy ezek a területek a titont megelőzően szárazon állottak" (pp. 40-41). Ettől függetlenül a középhegységi jura kőzetek zömét mélytengerinek tartotta. Jura-kutatások a 30-as évektől a háború utánig Az 1910-es évek után gerecsei tanulmányaival VIGH Gyula, bakonyi munkáival TELEGDI ROTH Károly folytatta a középhegységi jura kutatását. VIGH Gyula és TELEGDI ROTH Károly is kiváló szakmai indíttatást kaptak: mindketten KOCH Antal budapesti intézetében végeztek, majd a Műegyetemen, SCHAFARZIK Ferenc tanszékén voltak rövidebb ideig tanársegédek. VIGH már doktori disszertációját is a gerecsei juráról írta (1913), és ehhez a témához szerteágazó tudományos munkássága mellett egész életében hű maradt. Elsősorban rétegtani eredményei jelentősek, a képződmények keletkezéséről, ősföldrajzi kérdésekről ritkán nyilatkozott. Egyedül a „Gerecsefiihrer"-ben (VIGH 1928, pp. 28-31) ír részletesebben általános jura problémákról, s ekkor is VADÁSZ nézeteit teszi magáévá: közeli partvonalat feltételez, túlnyomórészt sekélytengeri üledékekkel számol. Szerinte az egész Gerecse szigettenger volt a jura idején: „das ganze GerecseGebirge wärend der Jurazeit ein - ständigen Schwankungen unterworfener, im Allgemeinen aber der hemipelagischen Tiefe entsprechender - Archipel war". Atyja nyomdokain járva a gerecsei jura kutatását VIGH Gusztáv folytatta az 1940-es évektől. Első nagyobb munkájában a gerecsei liászról így ír (1943, pp. 314-315): „... a liásztenger a dachsteinmészkő erősen denudált, tagolt, egyenetlen, karsztos felszínére transzgredált. A tengernek ezt a kései előnyomulását jelzik a ... transzgressziós breccsák. A kevésbé sziklás, nyugodtabb partközeli sekély tengerrészeken a világos testszinű vagy sötétvörös tömött mészkőfácies, míg az erősen egyenetlen, repedésekkel teli sziklás tengerpartokon a 'Hierlatz' ... erősen breccsás mészkőfáciese alakulhatott ki." Véleménye szerint az üledékhiányok többsége szárazföldi környezetet, szárazra jutást jelez, ami után transzgresszió révén jelent meg újra a tenger. A hosszabb üledékhiány „... részint az üledékképződésben beállott szünetre, részint pedig utólagos denudációra vezethető vissza" (p. 307). Míg a VIGH Gyula és Gusztáv két háború közötti tevékenysége révén született konklúziók nem tértek el a TAEGER és VADÁSZ kialakította földtani véleményektől, TELEGDI ROTH Károly szakmai, majd iskolateremtő munkássága lényeges változást hozott a hazai jura geológiában. TELEGDI ROTH Károly pályafutása során viszonylag későn, az 1930-as években kezdett jura geológiával foglalkozni. Nem volt juraspecialista, de ezekben az években bakonyi területeket térképezett, s úgy döntött, akadémiai székfoglalója témájául is a Bakony mezozoós fejlődéstörténetét választja (1934). Nem először tárgyalta ekkor a témát: korábban, Magyarország földtanáról írott munkájában (1929) már állást foglalt: „a Dunántúli Közép-