Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

hegység jurakorú üledékképződésében annak kétszeri lokális megszakítását, hegységrészeknek a tengerrel való elborítás alól való kiemelkedését és ezzel kapcsolatos lepusztulását joggal feltételezhetjük". A feltételezés alapja az volt, hogy mint láttuk, a Bakonyban a korábbi szerzők a liász idején, majd a tithont megelőzően hosszabb időre képződményhiányt rögzítettek. Az ősföldrajzi helyzetre vonatkozóan a véleménye az volt, hogy a Dunántúli-középhegység jura rétegsora „a magyar geoszinklinális-rész belsejében" keletkezett, és e geoszinklinális parti övezetét a Mecsekben előforduló „greszteni fáciesű alsó liász képződmények" képviselik, amik a „keleti szárazulat" felé mutató sekélytengeri képződmények. Mindamellett a középhegységi jura képződmények szerinte „nem nagy tengermélységben való keletkezésre utal[nak]". Ezek a vélemények teljes mértékben megfeleltek VADÁSZ álláspontjának. TELEGDI ROTH nézetei 5 év elteltével, és elsősorban terepi tapasztalatai alapján, számos kérdésben módosultak. Fontos új megfigyelése, hogy a Lókúti-dombon és a Zirc melletti Tündérmajornál a csernyei doggernél is magasabb szintbe tartozó faunás középső-jura mészkő azonosítható, és hogy korrigálható a korábbi, VADÁSZ és LÓCZY (1913) képviselte, KOCH Antaltól eredeztethető nézet, hogy a liász felett fellépő tűzkövek a felső-liászba sorolandók. Ezeket a tűzköves rétegeket ugyanis szerinte felső-dogger-alsó-malmnak kell tekinteni (TELEGDI ROTH 1934, pp. 218-219). Ennél is fontosabb, hogy teljesen új modellt vázol fel a jura üledékképződésről (u.o., pp. 236-237). Érdemes bővebben idézni: „Az üledékképződésnek ezen menete nyilvánvalóan jelzi a tengerfenéknek a liász kezdetétől fokozatos kimélyülését. A dogger-malmban finomszemű, erősen elkovásodott, radiolarittartalmú és feltűnően vékony, de a doggerben még lencseszerű cephalopodás közbetelepüléseket tartalmazó márgák a tenger kimélyülésének maximumát jelzik. A titon felsőrészében jelennek meg újból a krinoideás-echinidás-brachiopodás lemezes mészkövek, jelezvén a tengerfenék meginduló kiemelkedését. Ez a kiemelkedés azonban területemen szárazulattáválásra nem vezetett." És később: „Területemen titontranszgresszió nyomait kimutatni... nem lehetett és erős a gyanúm, hogy azoknak a helyeknek legalábbis nagy részén, ahol a Dunántúli Középhegység más részeiben titontranszgressziót említ az irodalom, részletes vizsgálatok az enyémekhez hasonló módon transzgresszió helyett tektonikai érintkezést fognak megállapítani a titon és idősebb képződmények között". TELEGDI ROTH Károly debreceni professzori periódusa (1926-36) jelentős a jura-kutatások szempontjából. Tehetséges tanítványokat indított a középhegységi jura tanulmányozására, és ennek is köszönhetően a 30-as években megindult a jura képződmények keletkezéséről vallott nézetek átalakulása. A Debrecenben végzett WEIN György a tithon rétegek elterjedéséből arra következtet (1934, p. 92), „hogy Vadász E. által feltételezett, a Gerecsén át a Balatonig húzódó partvonalú juraszárazulat nem létezett". Kevéssel odébb: „a titontenger, éppen úgy, mint az egész juratenger is, nagyobb szárazulattól megszakíttatlanul borították a magyar medencét". Jelentős, több évtizeden át a bakonyi jura kutatásokban meghatározó szerepet játszott TELEGDI ROTH másik tanítványa, ifj. NOSZKY Jenő. NOSZKY a bakonyi kréta képződmények vizsgálatával kezdte ismerkedését a középhegységi mezozoikummal (lásd BALOGH 1970), majd bécsi tanulmányút, debreceni tanársegédi évek után a Földtani Intézetbe került, és ettől kezdve - kisebb magszakításokkal - 30 éven át a bakonyi jurával foglalkozott. Korai felvételi jelentései (NOSZKY 1943, 1945) a sztratigráfiai ismertség tekintetében alapvetőek: legfontosabb eredménye, hogy tisztázta: a Bakony területén valamennyi jura szint kimutatható, tehát tételesen cáfolható az a korábban általános vélekedés, hogy tekintélyes, szárazrakerüléssel is magyarázható üledékhiány volt a középső- és felső-jura idején. Ami az általánosabb kérdéseket illeti, NOSZKY véleménye nagyjából egyezett a korabeli nézetekkel.