Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve

után, nem jelent meg többé a Társulat szakülésein"

2

. Ezek után nem csoda, hogy VADÁSZ intézeti állásra 1909-ben beadott pályázatát nem fogadták el, pedig akkor már mentora, id. LÓCZY Lajos volt az igazgató. FÜLÖP József erről ugyan később (1971b, p. 343) azt írja, hogy „az egyre erőteljesebbé váló nacionalista és antiszemita gáncsoskodás hatására" történt, de talán az említett szakmai összetűzésnek is lehetett benne szerepe. Meglehet, ez az ellenszenv vezette VADÁSZT abban is, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta BÖCKH Hugó véleményét is, aki monumentális művében (BÖCKH H. 1909) korát megelőző nézetet ismertetett a mediterrán jura rétegsorok hézagosságáról. Érdemes hosszabban idézni (pp. 533-534). „E sajátságos viszonyokat csak úgy lehet megmagyarázni, ha feltételezzük, hogy ezeken a helyeken a lerakódások képződése időnként szünetelt. Neumayr szerint tengeráramlások okozták e hézagosságot, míg mások arra utaltak reá, hogy a tenger változó mélységében rejlik az ok. Az óceánok fenekén 4000 méternél nagyobb mélységben meszes üledékek nem képződnek, mert itt a szénsavas mész feloldódik és a rendkívül lassan képződő üledékek csak vörös agyagokból és kovás állatok vázaiból állanak. Ha feltételezzük, hogy a jura idején a tengerfenék időnként nagyobb mélységbe került, úgy az üledékek hiányossága magyarázható. E mellett szólnak némileg az ezen üledékben gyakori szaruköves rétegek és az, hogy igen sokszor a kövületes rétegek kövületeinek mészváza fel van oldva." Érdekesek VADÁSZ más konklúziói is, amikben ugyancsak felfedezhetők a prekoncepció vezérelte értelmezések. Ugyanazon, vagy hasonló tények észlelése homlokegyenest ellenkező értékelésre vezeti, aszerint, hogy láthatóan előre kialakított összképéhez éppen mire van szükség. íme egy illusztráció. Munkája összefoglalásában a triász/jura határ körüli képződményekből a következő konklúziót formálja (VADÁSZ 1911, p. 35): „Az a körülmény, hogy a dachstein-mészkő itt [mármint a Déli-Bakony egyes területein - G. A.] hiányzik a tenger visszahúzódására, regresszióra utal, a mely a triászképződmények legnagyobb részének kiemelésével végződött. A tengernek ez a visszahúzódása azonban a fenékviszonyokra nem volt befolyással, mert a liász legmélyebb szintje faczieszben a dachstein-mészkővel azonos." A fácies-állandóság tehát itt arra utal, hogy a területen parteltolódás, regresszió volt. Három bekezdéssel lejjebb (u.o., pp. 35-36) a liászról imígyen ír: „Kétségtelen tehát, hogy a liászban a tengerfenék olyan mozgásokat végzett, a melyek [a] partvonal helyét nem változtatták meg. Bizonyítja ezt a liász szintek [...] facziesze is. A középső liásztól kezdve ugyanis a faczies mindvégig közel ugyanaz marad, ami világos jele a partvonal állandóságának." A fácies-állandóság itt meg azt mutatja, hogy nem volt parteltolódás, vagyis sem transzgresszió, sem regresszió! VADÁSZ 1913-ban megjelent munkájának meghatározó jelentősége van a jura időszaki képződményeket, azok fácies- és ősföldrajzi értékelését illetően. Úgy tűnik, erre az időre kiérlelte véleményét a kérdésben, s ezt egész későbbi munkássága során alapvetésnek tekintette, kevéssé változtatott rajta. Nemcsak tartalmilag, de szóhasználatát tekintve is ez az az anyag, amire VADÁSZ - s mint látni fogjuk tanítványai is - később, háromnegyed évszázadon át véleményüket alapították. VADÁSZ ebben a dolgozatában az egész Középhegység ismeretében, valamint erdélyi tanulmányai alapján igyekezett általános összefoglalást adni a terület jura időszaki fejlődésmenetéről. Hangsúlyos állításokat vetett papírra abban a három kérdéskörben, amik máig a középhegységi jura földtani értelmezésének kulcsproblémái: a fáciesek értelmezéséről, a jura tenger partvonaláról és az üledékhézagok magyarázatáról. 2 Megjegyzendő, hogy BÖCKH János ekkor (1908 végén) bukott ember volt. Egy korábbi mulasztása miatt ugyanis hatalma teljében, 68 évesen kényszernyugdíjazták - így ingerlékenysége érthető. Nem sokkal később, 1909. május 10-én elhunyt.