Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

ÁBRAHÁM LEVENTE: Balatonhenye és környékének bagolylepkéi (Lepidoptera: Noctuidae)

oldalakra települő nyaralók, valamint a szeles időben elvégzett szőlő- és gyümölcspermetezések jelentik. A permetlé nagy része ilyen időjárási körülmények között a karsztbokorerdő rovarvilágát pusztítja. A Balatonfelvidéken nem tűnik ritka fajnak; Vászoly, Dörgicse, Csopak, Rezi, Zánka stb. Dichonia convergens (Denis & Schiffermüller, 1775) Melegkedvelő tölgyes erdők ritka, ősszel rajzó bagolylepkéje. Annak ellenére, hogy az őszi bagolylepkék populációi népesek, populációnagysága általában alacsony. Természetvédelmi szempontból figyelemre méltó faj, de a Balaton-felvidéki NP területén élőhelyei nagy területeket foglalnak el, így veszély nem fenyegeti. Ismert Balaton-felvidéki előfordulási helye még: Vászoly és Dörgicse. Dichonia aeruginea (Hübner, 1808) Megjelenése várható volt ezen a környéken, mivel populációi molyhos tölgyes karsztbokorerdőkhöz kötődnek. A faj veszélyeztetettsége alacsony populációnagyságában és a metapopulációk nagymértékű elszigeteltségében keresendők. Ismert lelőhelyei ez előző faj gyűjtőhelyeivel azonosak. Crypsedra gemmea (Treitschke, 1825) Magyarországon csak a Kőszegi-hegységből említették a hazai faunát ismertető publikációkban (NYÍRÓ 1981). így ez a második előfordulási adata. Alapvetően ez a faj Közép-Európa magas hegyvidékein él. Kedvező klimatikus viszonyok miatt a Bakonyban is felbukkannak olyan fajok, melyek kifejezetten a montán fauna tagjai. Populációja nyilvánvalóan a faj elterjedési területének szélén helyezkedik el, ezért aktuálisan veszélyeztetett. Augusztus második felében rajzik. Apamea sicula tallosi (Kovács et Varga, 1969) A Kárpát-medencéből leírt taxonnak állatföldrajzi és fauna-fejlődéstörténeti szempontból nagy jelentősége van. Élőhelyei a mezofil rétek. A Bakony magasabb régióiban a tarvágások után kialakuló mezofil irtásréteken populációi könnyen megtelepedhetnek, de gyorsan vissza is szorulnak a felnövekvő erdők miatt. Mivel a tarvágásos erdőművelés nagyon elterjedt művelési ág, így a Bakonyban nem kell tartani a populációk kipusztulásától. Lelőhelyei az elmúlt évtizedben megsokasodtak: Salföld, Vászoly, Rezi, Balinka, Dudar, Bakonynána, Bakonyszentkirály, Bakonybél stb. Phragmatiphila nexa (Hübner, 1808) Ez egy rendkívül szórványos előfordulású faj, nagyobb számban csak a Dunántúli-dombság láperdeiben került elő. így ez a lepke itt az egykor kiterjedt balatoni lápvilágnak jellemző faunakomponense lehetett. Ma valószínűleg csak szórvány populációi fordulnak elő a Balaton, a Tapolcai-medence környékén és a Bakony nyugati lábánál. A Bakony magasabb részein már nem mutatták ki. A fajt elsősorban az alagcsövezés, talajvízsüllyesztés és patakszabályozások veszélyeztetik. Pontos élőhelyei a területen és a Kornyi-tó környékén feltérképezhetők lennének. Lelőhelyei: Balatonszentgyörgy, Csabrendek. Oria musculosa (Hübner, 1808) A kipusztulás közvetlen veszélye áll fenn e faj esetében. 100 évvel ezelőtt még mezőgazdasági kártevőként említették agrár szakfolyóiratokban. A nagyüzemi mezőgazdasági technológiák és a kemizálás miatt ma a faj potenciális habitatját csak a Bakonyban lévő dolomitgyepek biztosítják. Azonban itt is rendkívül kis populáció nagyságban élhet. A Bakony területén először a Tési-fennsíkről került elő pár éve. Perigrapha i-cinctum (Denis & Schiffermüller, 1775) Magyarországon a sziklagyepek sajátos karakterisztikus faja. Általában sehol sem gyakori. Erősebb populációja ismert a Mecsekből és szórványosan előfordul a Dunántúli-középhegység több pontján is. Egyetlen nemzedéke tavasszal rajzik. A helyi populációt egyelőre veszély nem fenyegeti. Ismert lelőhelyei: Vászoly, Dörgicse, Várpalota, Inota, Bakonynána stb. Eriopygodes imbecilla (Fabricius, 1794) Magyarországon csak a középhegységekben él. A Bakonyban népes populációja van, ezért a fajt veszély nem fenyegeti. Magasabb részein gyakoribb, míg a déli kitettségű vagy alacsonyabb területeken ritkább.