Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve
Más következtetésre jutott KOCH Antal, aki egyik első munkáját az Északi-Bakony mezozoikumáról írta (1875). BÖCKH Jánossal egy időben kezdett a felvételekhez, és dolgozata BÖCKH monográfiájának északi-bakonyi párja is lehetett volna. De nem lett. Mindössze húszoldalas cikke ösztövér leírás, kevés újdonsággal. Az Északi-Bakonyban a felső-liásztól a tithonig tartó üledékhiányt vélt megállapítani: a Porva-borzavári völgyben található „közép- és tán még felső liás rétegek" után, minden összekötő szöveg nélkül a „tithoni emelet" képződményeit tárgyalja. így ír: „a jura [mai értelemben véve a középső- és felső-jura G.A.] csak annak legfelső határrétegei, a tithoni emelet által van képviselve" (p. 118). Meglepő, hogy a későbbi munkáiban oly alapos, terepi megfigyeléseit tekintve ritka képességű KOCH figyelmét elkerülték a bakonyi középső- és felső-jura képződmények. Ebben két dolognak lehetett szerepe: egyrészt KOCH felvételi munkáját sietősen fejezte be, mert 1869 őszén külföldi ösztöndíjas tanulmányútra indult, másrészt őslénytani ismeretei ekkor még nagyon kezdetlegesek voltak (lásd VADÁSZ 1943, p. 4). Ami a Gerecse és a Vértes jura képződményeinek ismertségét illeti, az a múlt században egészen vázlatos volt csupán. WINKLER Benő 1870-es, de csak 1883-ban közölt munkája, HANTKENnek az eszergomi barnakőszén terület feldolgozása során a Gerecsében tett észlelései (1871) és HOFMANN Károly felvételi jelentése (1884) a kőzettípusok ismertetésére, a rétegtani szintek azonosítására szorítkozó adatokat sorolnak fel, a geológiai szintézis igénye nélkül. Mikor 1904-ben a Breslauból jött STAFF János elsőként tesz a mezozoós fejlődéstörténetre utaló néhány kijelentést (1906), akkor tulajdonképpen e múlt századi adatokat szűri át saját megfigyelésein. A bajócitól kezdődően szárazföldi periódust feltételez, aminek szerinte - nyugatról jövő transzgresszió vetett véget a kimmeridgeiben (p. 167, 185). A dunántúli-középhegységi jura kutatása a XX. század első harmadában A Középhegység jurája a KOCH Antal összefoglalóját követő csaknem negyven éven át az érdektelenség áldozataként szinte teljesen kiesett a hazai geológiai kutatások témái közül. De az is lehet, hogy a századvég két kiváló szaktekintélye, BÖCKH és KOCH után senki nem érezte szükségét annak, hogy a lezártnak tekintett témához nyúljon. Üdítő kivétel, hogy a HANTKEN halála miatt megszakadt csernyei ammonites-vizsgálatok eredményei ekkor láttak napvilágot PRINZ Gyula monográfiájaként (1904), ami máig ható, rendkívül magas színvonalú munka. PRINZ munkássága közvetlenül és közvetve is igen jelentős a századeleji jura-kutatásokat illetően. Bár geográfus írta nekrológja (SOMOGYI 1974) nem említi, a Magyarhoni Földtani Társulat pedig csak halála szűkszavú közlésében emlékezik meg róla, PRINZ pályáját mint jura paleontológus kezdte (lásd még SZEDERKÉNYI 1984). A bakonycsernyei monográfia mellett több jura ammoniteses cikket is publikált, többek között ő vezette be a szakirodalomba a máig is igen fontos Frechiella nemzetséget. Ezt a nevet nagyrabecsült mestere, Fritz FRECH boroszlói (Breslau, Wroczlaw) professzor iránti tiszteletből adta. Boroszló a korabeli magyar geológusok Mekkája volt. FRECH és KOCH Antal személyes jóbarátok voltak. Többször is járt Breslauban id. LÓCZY L. és mások is. FRECH mellett készítette PRINZ doktori disszertációjaként a csernyei monográfiát, majd rövid ideig itt volt tanársegéd. Hazatérve KOCH Antal adjuktusa lett, majd egyetemi magántárként dolgozott, már amikor közép-ázsiai expedíciós munkája ezt megengedte. Jura geológiai tanulmányaival kapcsolatosan ősföldrajzi kérdésben is állást foglalt: publikált egy ősföldrajzi térképet (PRINZ 1906), amin a liász tenger határa a PoMPECKJ-féle Orientális sziget (lásd alább) partvonalát követi (1. ábra).
