Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken

ket nem támasztó fajok számára. így többnyire óriási egyedszámban találkozunk az egyenesszárnyú tömegfajokkal (Chortippus brunneus, Chortippus apricarius, Chortippus paralellus, Oedipoda coerulescens, Calliptamus italicus, Tettigonia viridissima, Gryllus campestris). Értékesebb, gyomtársulásban élő faj a Dociostaurus brevicollis (NAGY in KELEMEN 1997). Szintén nagy területeken jellemző zavart gyeptípusok a legeltetett sztyeprétek. Ezek a domb- és hegyvidéki gyomos száraz gyepekhez (07) sorolhatók. A legelés, taposás következtében jelentős strukturális és fajösszetétel változások következnek be. Nyíltabb jellegű, alacsonyabb füvű társulások, zavarást jobban tűrő füvek (Festuca pseudovina, Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata) uralta szubasszociációk alakulnak ki. A Balaton-felvidéken még szórványosan fellelhető fás-legelők (P4) lényegében lejtősztyeprét-bokorerdő mozaik legeltetett területein alakultak ki. A fás vegetációt itt főként idősebb Quercus pubescens (ritkábban Fraxinus ornus, Acer campestre stb.) egyedek alkotják. A lágyszárú vegetációt itt is elsősorban a sziklafüves és pusztafüves lejtősztyeprét leromlott állományai alkotják. Legelőkön jellemzők a ritkás gyepet preferáló fajok: Stenobothrus, Chorthippus, Euchortippus genus fajai. A legeltetés, mint a növényzet struktúráját jelentősen befolyásoló történés, szintén hatással lehet az egyenesszárnyú közösségekre. Két egymásnak ellentmondó hipotézis vonatkozik a legeltetés hatásaira. Az egyik szerint a növényzet sruktúrájának változása gyéríti a közösségek egyed- és fajszámát, egy másik elgondolás szerint a legeltetéssel együtt járó mikroklíma-változások újabb fajok megtelepedését teszik lehetővé, így gazdagítva a faunát. Az egyenesszárnyúakra vonatkozó vizsgálatok az első hipotézist látszanak megerősíteni, bár markáns különbséget nem sikerült kimutatni legeltetett és nem legeltetett gyepek közt (KISBENEDEK 1997a). A zavart és másodlagos gyeptípusok között fontos még említést tenni a mezofil és xerofil fás vegetáció irtásain kialakult nagyobb kiterjedésű gyeptípusokról. Az irtások jellemző pázsitfüvei a mezofil erdők helyén uralkodóvá váló Agrostis capillaris, valamint a száraz tölgyesek, bokorerdők vágásterületein (H4), ill. erdőszegélyeken (M8) jellemző Brachypodium pinnatum gyepek. Ezek különleges mikroklimatikus sajátosságokkal rendelkeznek, félárnyékos helyeken alakulnak ki. A gyepet uraló Brachypodium pinnatum a kedvező fényviszonyok következtében tömegesen jelenik meg, és sűrű állományokat alkot. E sűrű állományokban a gyepbeni páratartalom - méréseink alapján - lényegesen magasabb, mint a környező száraz gyepekben. Az irtások helyén kialakult szálkaperjés gyepek ezen sajátossága teszi lehetővé a benne élő higrofil egyenesszárnyú-közösség fennmaradását és bizonyos szintű stabilitását (egyes esetekben megkönnyítvén a természetes vegetációs kép rekonstruálását). Ez lényegében VENO (1976) megállapítását támasztja alá, melyet NÁDAS-CSÁNYI (1991) a következőképpen fogalmaz meg: „...A funkcionális kapcsolat esetenként, ahogyan az egyre bonyolultabb replikatív rendszerben várható is, nem egyes komponensek között jön létre, hanem az egységes társulás jelenlétének eredményeképpen. Ilyen példa, amikor ugyanazon a területen egy xerofrekvens társulás szárazabb, míg egy mezofrekvens társulás nedvesebb miliőt hoz létre, mindkettő ezzel saját megújulását segítve elő. " Gyűjtéseink során feltűnően gazdag és változatos egyenesszárnyú faunát tapasztaltunk az ilyen típusú élőhelyeken. Ez a sokszínűség mind egyedszámban, mind pedig fajgazdagságban megmutatkozott. A változatos mikroklímából adódóan megtalálják életfeltételeiket a higrofil fajok (Ruspolia nitidula, Chrysochraon dispar, Euthystira brachiptera, Chorthippus albomarginatus, Leptophyes albovittata), a mezofil (Stenobothrus crassipes, Phaneroptera falcata, Omocestus haemorrhoidalis) és a xerofil fajok (Calliptamus italicus, Chorthippus biguttulus, Stenobothrus lineatus) egyaránt. Életformatípusokat tekintve jelen vannak ugyan thamnobiont fajok (Phaneroptera falcata, Ruspolia nitidula, Leptophyes punctatissima,