Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken

Leptophyes albovittata), de a chortobiont életforma dominál. A fenti jelenségek hátterében a speciális mikroklimatikus viszonyok mellett a változatos és „finom" - könnyen felvehető növényi szövetekből álló - táplálékforrás lehet. Bár az egyenesszárnyú fajok a fentiekben jellemzett lágyszárú társulásokban találják meg leginkább életfeltételeiket - jóval kisebb dominanciával ugyan - , de jelen vannak a fás illetve cserjés társulásokban is. Ismertek az erdőszéleket, erdőtisztásokat preferáló fajok is. Cserjéken élő thamnobiont fajok: Oecanthus pellucens, Phaneroptera falcata, Phaneroptera nana, Barbitistes constrictus, Ephippigera ephippiger. Erdők, parkok főként tölgyfán élő faja a Meconema thalassinum. A Saltatoria-közösségek szempontjából feltehetőleg még ez az elnagyolt felosztás is túlzottan részletes. Feltételezéseink és eddigi tapasztalataink szerint az egyenesszárnyú közösségek számára a hasonló struktúrával és mikroklimatikus adottságokkal rendelkező gyepek (pl.: nyílt sziklagyepek-törmeléklejtő növényzet) nem minősülnek heterogénnek. Ilyen és ehhez hasonló megválaszolásra váró kérdés azonban még számos akad. Az ilyen léptékű gondolkodásra sajnos a gyűjteményi adatok nem használhatók, hiszen a „lelőhelyre" (az élőhely talán helyesebb kifejezés volna) vonatkozóan - néhány üdítő kivételtől eltekintve legtöbbször a településhatár az egyetlen információ. így a korábban a Balaton-felvidéken dolgozó kutatók által publikált állatföldrajzi-ökológiai következtetéseket kell felhasználnunk előzményként a biocönológiai összefüggések feltárására irányuló vizsgálatainkhoz. Ma - amikor minduntalan az „élőhelyvédelem" fontosságáról beszélünk - kulcsfontosságú lenne az adott fajok ökológiai környezetének feltárása. Ehhez azonban szükség lenne a fajok, faj együttesek, közösségek élőhely-indikációjának mind pontosabb vizsgálatára, ezáltal - túllépve a legfeljebb areatérképezéshez használható adatgyártáson - haladva az összefüggéselemzések és élőhelydefiniálások felé. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetüket fejezik ki RÁcz Istvánnak a kézirat gondos lektorálásáért és tanácsaiért, továbbá KISBENEDEK Tibornak a termékeny konzultációkért. Irodalom BÁLDI A. - KISBENEDEK T (1997): Orthopteran assemblages as indicators of grassland naturalness in Hungary - Agriculture, Ecosystems and Enviroment 66: 121-129. BORHIDI A. (1996): Critical revision of the Hungarian plant communities - Janus Pannonius University, Pécs, 1-138. BORHIDI A. - SÁNTA A. (szerk.)(1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól - Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest FEKETE G. - MOLNÁR ZS. - HORVÁTH F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer - MTM, Budapest 1-374. FRIVALDSZKY J. (1867): A Magyarországi egyenesröpűek Magánrajza - Monographia Orthopterorum Hungáriáé, Budapest GALLÉ L. - GYŐRFFY GY. - KÖRMÖCZI L. - D. SZŐNYI G. - HARMAT B. (1985): Különböző közösségtípusok élőhely heterogenitás indukciója homokpusztai gyepekben- OKTH Évkönyv: 230-271. GAUSZ J. (1969): Faunistical and ecological investigations of Orthoptera in the region of Middle-Tisza (Kisköre) - Tiscia 5.: 55-68.