Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

RETEZÁR IMRE - SZÉKELY KÁLMÁN: Vászoly és környékének futóbogarai, cincérei (Coleoptera: Carabidae, Cerambycidae)

1. ábra: Vászoly környékének térképvázlata - ÉNy-Ny-i oldalon: Vászoly(É)-Dörgicse-Balatonakali vonala; - D-DK-i oldalon: az Örvényestől Balatonakaiiig húzódó Balaton-part. A vidék jellegzetes Balaton-felvidéki táj, domborzatilag erősen tagolt, DK felől (Balaton-part, 105 m tszf.) ÉNy-i irányban emelkedő. Legmagasabb pontja a 349,4 m magas Keresztfa-tető. Alapkőzete mészkő, amely kisebb foltokban a felszínen is megjelenik. A terület száraz, vizekben szegény, csupán két állandó, kis vízhozamú vízfolyása van: az E-i részen található Vászolyi-séd, valamint az ÉK-i oldalon az Örvényesi-séd, melyek helyenként mélyre bevágódott szurdokvölgyekben folynak. E patakokat helyenként nedves