Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

Az őskörnyezet változásai a paleoasszociációk tükrében Mecsekia ultima paleoasszociáció A paleoasszociáció a Dunántúli-középhegység DNy-i részén a Nagygörbői-medencében van jelen. Az Ng-1. fúrás Zsámbéki Márga Formációjában monospecifikus. A Botryococcus braunii és Spirogyra 1. típus nagyobb forma egy-egy példánya itt besodródott helyzetű egy szomszédos élettérből. Környezeti viszonyok: feltehetően szélsőséges, esetleg oxigénben szegény, kénhidrogénes, de sekély vizű lehetett. Elterjedés: a Dunántúli-középhegység DK-i előterében a Csór-8., a Berhida-3. fúrásban bemosottan a S. bentorii oblongus zónában; a Zsámbéki-medencében a Bö-2. és a Csv-34. fúrásokban; a Pusztazámor-2., a Lajoskomárom-1., Tengelic-1. és 2. fúrásokban, távolabb a Szirák-2/a, a Szombathely-II, a Nagylózs-1., a Nagykozár-2. és a Somberek-2. fúrásokban volt jelen. A Bécsi-medencében az Aderklaa T-l. fúrásban a szarmata-pannóniai határ felett figyeltem meg. Spiniferites bentorii pannonicus paleoasszociáció A Dunántúli-középhegység DNy-i részén a Ng-1. fúrásban a Drávai Agyagmárga Formáció alsó rétegeiben igazolt (2. táblázat). A bentonikus életmódú dinoflagellaták dominanciája mellett egy-két példányban ott van a planktonikus dimorph alak is, valamint a Spirogyra és Botryococcus braunii fajok. Az utóbbiak valószínűen besodródtak, életterük távolabbi, de a planktonikus dinoflagellatáknak az első egyedeit láthatjuk itt. Ez utóbbiak csak később válnak gyakorivá és életmódjuk szerint szélesebb horizontális elterjedésűvé. Környezeti viszonyok: néhány méteres vízmélységben és az előző paleoasszociációnál kisebb(?) sótartalom mellett élhettek. A sótartalomra vonatkozóan irányadó a nannoplankton vizsgálat (BÓNA-GÁL 1985). A Zsámbéki-medence Bö-2. fúrásához hasonlítva az együtteseket, itt 17 ezreléknél alacsonyabb volt a sótartalom. Elterjedés: Berhida-2., Bö-2., Pusztazámor-2., Lajoskomárom-1., Som-L, Detk-1., Szirák-2., Szombathely-II., Nagylózs-1., Nagykozár-2., Somberek-2., Bóly-1., Bécsimedence: Aderklaa T-L, Mannsdorf-1. fúrások (FUCHS-SÜTŐ-SZENTAI 1991). Spiniferites bentorii oblongus zónán belüli paleoasszociációk 1. Spiniferites bentorii-G. digitalis-Chytroeisphaeridia paleoasszociációja. A S. bentorii-G. digitalis faj változatos alakjai, a köztes stádiummal együtt alkotják az együtteseket. Környezeti viszonyok: az előzőkhöz mérten nagyobb vízmélységben, de hasonló sótartalom mellett éltek, mint a S. bentorii pannonicus paleoasszociáció. Elterjedés: a M. ultima és S. bentorii pannonicus paleoasszociációknál lényegesen nagyobb a horizontális elterjedésük. A Dunántúli-középhegység DNy-i részén az Zl-1. fúrásban többször is visszatér ez a paleoasszociáció: 251,6-250,6 m; 247,1 m; 246,6 m; 244,6 m; 243,6 m; 239,1 m. A 248,1 m-ben a szokásostól eltérően a bentonikus fajok dominanciája a néhány méteres vízmélységet feltételezi. A paleoasszociáció a Ng-1. fúrás 302,0-307,2 m-es, a Hm-78/18. fúrás 98,8-99,0 m-es, 96,5-90,8 m-es és az Öcs-28. fúrás 95,0-90,0 m-es mintáiban azonosítható (IV tábla 4. fotó).