Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

Spiniferites bentorii oblongus zóna (95,4-90,0 m) A Monostorapáti Márga Formációba tartozó legalsó mintában a bentonikus életmódú dinoflagellaták és a Botryococcus braunii szénhidrogén termelő algák dominánsak más, a B. braunii fajjal nem teljesen azonos egyedekkel együtt. A zónát a dinoflagellaták köztes stádiumú alakjának a jelenléte bizonyítja (IV tábla 5. fotó). A membrános Spiniferites-çk (I. tábla 5. fotó) és a S. bentorii oblongus faj nem érnek el nagy gyakoriságot, de a medencék közötti lehetséges kapcsolatokat e fajok alapján lehetett megállapítani. A belső medencékben gyakori Botryococcus (IX. tábla 1. fotó) a legalsó mintát jellemzi. A minta sok mikroszkopikus méretű piritkristályt is tartalmaz. A felsőbb, 95,0-92,6 m-es mintában az előző együttesből átfutó fajok szerepelnek (IV tábla 4. fotó), de itt már sokkal kevesebb az új Botryococcus faj. A Botryococcus-ok csökkenéséből a víz felfrissülésére lehet következtetni. A 90,0-90,7 m-ben a víz további mélyülését a planktonikus dinoflagellaták gyakorisága mutatja. Megjelennek az első Pontiadinium-félék is. Az új Botryococcus faj még jelen van, de mellette ott található a Botryococcus braunii néhány példánya is. A Spirogyra 1. típus nagyobb átmérőjű változata ebben a mintában jelentős. A planktonikus dinoflagellaták egyedszám-növekedése a vízmélység növekedését, míg a Spirogyrák egyedszám-növekedése ugyanakkor a sótartalom csökkenését valószínűsíti. E területről JÁMBOR (1980) a folyóvízbeáramlás hatására felhígult sótartalomról ír. Folyóvízi hatást a Pediastrum alga mutat, bár a belső medencékben nem nagy gyakorisággal, de következetesen jelen van. Pontiadinium pecsvaradensis zóna (88,5-87,5 m) A zónát a zónajelző faj néhány példánya képviseli (VI. tábla 4. fotó), kíséretében a Gonyaulax digitalis (VI. tábla 5. fotó) nagyobb változatával és a Nematosphaeropsis balcombianával, elég szokatlan fajösszetétellel. Az együttes még az Imárhegyi Aleuroliton belüli. A felette lévő Csóri Aleurolit Formációról nem tudni, takar-e dinoflagellata együtteseket, mert mintát nem kaptam belőle. A következő minták mikroplankton-tartalma alig mondana érdemben valamit, ha nem lenne már ismert Öcsről a mollusca-vizsgálatok eredménye (BARTHA 1971, JÁMBOR 1980), ami a figyelmet ismét ráirányítja erre a részletre. Dinoflagellata-Zygnemataceae köztes zóna (45,9-40,4 m) A Taliándörögdi Márga Formáció alsó részén a Mikroplankton 240. forma, Cooksonella, Botryococcus, Spirogyra, Pediastrum zöldalgák és a köztes stádiumú dinoflagellata (C. hungaríca) az édesvízi-erősen csökkentsósvízi környezet tanúi. A sekély vizű medencében a 240. forma bizonyítja az időleges összeköttetést a Tapolcai-medencével (Hm-78/18. fúrás). A Csóri Aleurolit Formáció képződését követően többször is kiszáradt medence süllyedését - a Taliándörögdi Márga Formáció alsó rétegeinek képződése idején - a benne megőrzött mikroplankton egyértelművé teszi (10., 11. táblázat).