Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

7. Napi táplálékfogyasztás Három szakaszra bontottam az évet. A fiókák kirepülésétől decemberig tart a mezei pocok őszre kialakult maximális denzitásának következtében létrejövő „mezei pocok függőség". Januártól április-májusig a nagyrészt felélt táplálékbázist más fajokkal - kisebb egyedsúlyúakkal - pótolja a faj. Általában májustól augusztusig-szeptemberig tart a fiókanevelés időszaka. A BEP értékek felhasználhatósága érdekében magam is végeztem arra vonatkozó vizsgálatokat, hogy a faj hány köpetet képez naponta. 1989. október 15. és 28. között a két példány 29 köpetet hagyott maga után a nappalozó helyen. A két időpont közt 14 nap telt el, ez tehát kb. megfelel példányonként egy köpetnek. Egy másik alkalommal a fiókák köpetképzését vizsgálva kiderült, hogy miután két fióka egy éjszakán át nem jutott táplálékhoz, a következő éjszakán pedig a szülők bőségesen ellátták őket, mindketten napi 2 köpetet képeztek. A köpetenkénti biomassza értékek felhasználásával mindezek alapján a vizsgált pár napi táplálékfogyasztása: - szeptembertől decemberig (ha a tojásokat normális időben, azaz május közepe táján rakják le) 70-80 g közötti -januártól április-májusig 60-70 g közötti, míg - a szaporodási időszak kezdetén 70 g fölötti, - a kotlás kezdetétől a fiókák kirepüléséig ismét 60-70 g közti. Ezek az értékek csak a vizsgált pár esetében helytállóak, mind a mezei pocok, mind pedig a gyöngybagoly populációinak denzitásviszonyai, valamint számos más tényező, mint az időjárás, a fiókaszám is eltéréseket okozhatnak. Összefoglalás 1. A gyöngybagoly táplálkozását havonta gyűjtött köpetek analízisével, valamint három számszerű jellemzővel (prey number in a pellet, biomass eaten in a pellet, mean weight of vertebrate prey) és a niche-analízis segítségével írtam le. 2. A biomasszaértékek alakulása követi a kisemlősök populációdinamikai változásait. A faj költésbiológiájának jellegzetességei szintén fontos tényezők a BEP értékek meghatározásában. Az év során két mélypont figyelhető meg, tél végén-tavasz elején, illetve nyáron. A csúcs augusztus-szeptemberre esik. Télen folyamatos csökkenés tapasztalható, majd az emelkedést júniusban a nyári minimum szakítja meg. Ennek oka a tojások lerakása, mivel ilyenkor csak a hím vadászik. 3. A Microtus arvalis aránya a gradációs évben 70,4% volt, a következő három nem gradációs évben 35,6%, 34,2% és 37,2%. Az összesített eredmények alapján 50% fölött volt augusztus és november között; decembertől áprilisig 30% alatti, májustól júliusig pedig 30 és 50 % közti értéket kapott. A gradációs évben júliusra 70% fölé emelkedett és a tél közepéig nem is csökkent ez alá. A postgradációs évben csak két hónapban emelkedik 50% fölé. A téli vándorlások hossza összefügg azzal, hogy a mezei pocok egyedsűrűsége a tél folyamán milyen mértékben csökken. Ugyanakkor a biomasszaértékek és a faj változásai az első fióka kirepülésétől kezdve minden évben együtt haladtak. 4. A madárzsákmány 78,3%-a a téli félévre esik (november-április). A házi verében kívül előfordult a vörösbegy, a mezei veréb, a Parus genus és a Hirundinidae család. A cinegék és a vörösbegy előkerülése nem köthető adott hónapokhoz, míg a fecskék akkor fordulnak elő, amikor csapatokban mozognak.