Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

5. A cickányok aránya tavasszal jóval magasabb, mint az év egyéb szakaszaiban. A legjelentősebb közülük az erdei cickány. Az egerek aránya nyáron, míg a pockoké ősszel a legmagasabb (lásd a madarak eredményeit is). 6. Egy Rana faj és a Melolontha melolontha került elő az egyéb rendszertani kategóriák képviselői közül. 7. A zsákmányállatok köpetenkénti darabszáma (PN) hároméves átlag alapján 3,53. A PN értéke januárban a madarak, április-májusban a cickányok miatt magasabb az átlagnál. Augusztus-szeptember hónapokban a gradációk, illetve a maximális denzitás elérése az a tényező, ami ismét magas PN értéket produkál. 8. A gerinces zsákmányállatok átlagos testtömege (MWVP) szeptembertől decemberig magasabb az átlagnál, mely 20,38 g. Ez a pockok és egerek, valamint a házi veréb, mint nagy egyedsúlyú fajok magas számával magyarázható. A március-áprilisi alacsony értékek egyértelmű oka a cickányok megjelenése. 9. Gradációban a niche-szélesség kisebb, mint post- és praegradációs években. Ilyenkor a madarak aránya jócskán lecsökken. Télen a niche-szélesség tömeg és faj szerint is magasabb az éves átlagnál. Az erdei fülesbagoly ugyanakkor, részben ugyanott vadászó példányaival összehasonlítva az eredményeket kiderült, hogy az utóbbi faj niche-szélességei a különböző dimenziókon jóval kisebbek. A niche-szegregáció mindkét vizsgált dimenzión megvalósulhat, illetve megvalósult. Télen az erdei fülesbagoly MWVP értékei nagyobbak a gyöngybagolyéinál. Előbbi faj alig zsákmányolt cickányokat, pedig vadászterületén azok gyakoriak. Több madárfaj szerepel viszont tápláléklistáján, mint a gyöngybagolynál. 10. A gyöngybagoly évenkénti niche-szélességei és az adott évben lerakott tojások száma közt negatív korreláció mutatható ki (r= -0,969, p<0,05). A mezei pocok gradációi befolyásolják a reprodukciós sikert, 100%-os kirepülési sikerességet a négy költési időszak közül csak a gradációs évben tapasztaltam. 11. A faj napi táplálékfogyasztása az év más-más szakaszaiban különböző. Szeptembertől decemberig 70-80 g közti, januártól májusig 60-70 g közti, szaporodási időszak kezdetén ismét 70 g fölötti, a kotlás megkezdésétől a fiókák kirepüléséig újra 60-70 g átlagosan. A fenti adatok olyan évekre vonatkoznak, melyekben a tojásrakás normális időben, azaz május közepe táján kezdődik. Irodalom - Literatur Ács A. (1985): A bagolyköpet vizsgálatok alapjai - MME Zalai hcs. kiadv. Zalaegerszeg, 158. Andrési R-Sódor M. (1986): Adatok fészkelő bagolyfajaink táplálkozásökológiájához MME II. Tudományos ülése, Szeged, 239-300. Hohnsack. P. (1966): Über die Ernährung der Schleiereule, Tyto alba, insbesondere außerhalb der Brutzeit, in einen westholsteinischen Massenwehselgebiet der Feldmaus, Microtus arvalis - Corax 1(17): 162-172. Bruijn, O. De (1979): Vöedselecologie van de Kerkuil T. alba in Nederland - Limosa 52:91154. Ceska, V (1980): Untersuchungen zur Nahrungsverbrauch, Nahrungsnutzung und Energiehaushalt bei Eulen - Journal für Ornithologie 121:186-199. Chitty, D. (1938): A laboratory study of owl pellet formation in the Short-eared owl (A. flammeus) - Proceedings of the Zoological Society London, 108.