A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

KUTASI CSABA: Futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) Litér környékéről

Börzsöny (Ipolytarnóc), Kiskunsági NP (Lakitelek: Tőserdő és Ócsa: Nagyerdő). A határozási nehézségek miatt a korábbi, e fajra vonatkozó hazai előfordulási adatokat nem tekinti megbízhatónak. Szinte kizárólag fénycsapdával gyűjtötték. Retezár Imre a vászolyi Öreg-hegyről közli (RETEZÁR-SZÉKELY 1996). A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében Hárskútról (Rák-tanya), Bakonybélből (Som-hegy, 400 m), Dudarról, Gyulafirátótról (Kis-Papod), Zircről (parkban egyelve) és Herendről (bányatelep) van adata. A Királyszentistván környéki Hosszú-mezőről kő alól, egyeléssel került elő. Az alább felsorolt bakonyi példányok helyes határozását Szél Győző ellenőrizte. Ophonus schaubergerianus PUEL, 1937 - Schauberger bársonyfutója Az ország alacsonyabb régióiban, sík- és dombvidéken, valamint a hegyvidék kisebb magasságú pontjain többfelé gyűjtötték. Különböző biotópokban egyaránt előfordul, így száraz és nedves réteken, valamint erdei társulásokban is. Az alábbi helyekről ismerjük: Zempléni-hegység, Budai-hegység, Velencei-tó, Szeged, Kalocsa, Tata. A Bakony faunájára új fajként közöltem Veszprémvarsányból (KUTASI 1997), valójában ismert volt már Bodajkról, csak TÓTH (1973) ezt a fajt O. seladon-nak határozta. További Bakonyi lelőhelyei: Vászoly (Öreg-hegy) (RETEZAR-SZÉKELY 1996), Bakonynána (Kán-kúti-erdő) Melliti-Fagetum, talajcsapda, Tés (Tunyog) (KUTASI 1998), Kádárta (halastavak). Harpalus flavicornis DEJEAN, 1829 - Sárgacsápú fémfutó Meleg és szárazságkedvelő erdős-sztyepp faj, hazánkban az Alföld számos pontjáról előkerült. További ismert lelőhelyei: Budai-hegység, Balaton déli partja (Siófok), Bakony, Börzsöny (Verőcemaros), Bükk (Tard), valamint az Aggteleki-karszt (Aggtelek, Jósvafő) (SZEL 1996). Bakonyi adatai: Berhida, Vászoly (SZEL 1996), Balatonakaii, Balatonkenese (Partfődűlő), Tihany, Tapolca, Veszprém (TÓTH 1973), Csopak (Kerekedi-öböl), Szentkirályszabadja (Vörös-gödör), Veszprémfajsz (Kálvária). A TÓTH (1973) által H. politus-xidk határozott balatonkenesei (Partfő-dűlő) példány valójában ezzel a fajjal azonos (det.: Szél, 1995) . A vizsgálatok során három példányt gyűjtöttem Szentkirályszabadján (Vörös-gödör), lejtősztyeppben, kövek forgatásával. A Bakonyban csak a Balaton-felvidékről ismert jellegzetes fajunk. Harpalus roubali SCHAUBERGER, 1928 - Zömök fémfutó Ez a faj HORVATOVICH (1993) fajlistájában kérdőjelesen szerepel, azóta kiderült, hogy hazánkban gyakori. A H. dimidiatus-szal (ROSSI 1790) tévesztették össze, valószínűleg a „Die Käfer Mitteleuropas" 2. kötetében (FREUDE 1976) szereplő téves ábra miatt. Megtalálható a Dunántúl nagy részén, az Északi-középhegységben és szórványosan az Alföldön is, főként nyílt társulásokban gyűjtötték (SZÉL 1996). Retezár Imre a vászolyi Öreghegyről és Balatonudvariból közli, előbbi lelőhelyén fényre repült (RETEZAR-SZÉKELY 1996) . A Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagában ez a két faj szintén a H. dimidiatus név alatt szerepelt. Az ivarszerv, valamint a szárnyfedők tő- és oldalszegélye által bezárt szög különbözőségét alapul véve szétválasztottam a két taxont. A H. roubali-nak ezek szerint az alábbi lelőhelyadatai találhatók a gyűjteményben: Balatonaliga, Veszprémfajsz,