A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

KUTASI CSABA: Futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) Litér környékéről

A faunisztikailag jelentős fajok, valamint egyes revideált taxonok jellemzése Carabus hungaricus FABRICIUS, 1792 - Magyar futrinka Sztyeppréteken, pusztafüves lejtőkön előforduló futóbogarunk. Lelőhelyadatainak zöme Pest megyére esik (Budapest, Budaörs, Fót, Ocsa, Pócsmegyer, Szentendre, Táborfalva, Tahitótfalu), klasszikus gyűjtőhelye a Budai-hegység. Az Alföldről Bugacról és Kalocsáról, Nógrád megyéből Salgótarjánról ismert. A Dunántúlról - a Bakonyon kívül - Gönyűről, Győrből, a Fertő-tó környékéről és a Tolna megyei Simontornyáról vannak adatai. A Bakonyból TÓTH (1973) csak Berhidáról említi 1954-es dátummal (leg.: LENCZI), a Magyar Természettudományi Múzeumban több példány is található erről a lelőhelyről, valamint ezen kívül Hajmáskérről is van adata: 1963. IX. 9. leg.: NATTÁN. Ezidáig e két lelőhelyét ismertük, pontosabb helymegnevezés nélkül. Ezen adatok ismeretében nem meglepő, hogy a környékről újabb előfordulását ismertük meg. Sólynál a Rácz-úti dűlő sziklagyepekkel tarkított lejtősztyeppjén talaj csapdával júniustól folyamatosan gyűjtöttük. Előkerült a sztyeppréttel érintkező Sólyi-erdő fenyvesének ligetes szegélyéről is. A literi Mogyorós-hegy és a vilonyai Külső-hegy lejtősztyeppjén ősszel gyűjtöttük talajcsapdával. Elaphrus uliginosus FABRICIUS, 1792 - Kéklábú iszapfutó Elsősorban állóvizek partján élő futóbogarunk (HORVATOVICH 1974a). Magyarországi elterjedése korántsem egyenletes, a Bükk-hegységben nagy számban gyűjtötték (SZEL 1996), a Dél-Dunántúlról pedig csak Simontornyáról és Hosszúvízről (Boronka-patak) van adata (HORVATOVICH 1992b). TÓTH (1973) az alábbi lelőhelyeit említi a Bakonyból: Csopak, Csór (Gusztus-puszta), Herend (Aranyos), Márkó (Som-hegy), Tihany. Azóta Balatonakarattyáról (Balaton-part turzásában egyelve), Nagyvelegről (halastó) és Bakonycsernyéről (Szarvasbükk) is előkerült (KUTASI 1998). Mocsaras, iszapos, növényzettel benőtt vízpartokon, leginkább tavak partján többfelé előfordul, azonban mindenütt csak kis példányszámban akadhatunk rá. Ezért nem meglepő, hogy HORVATOVICH (1992b) a kis populációjú futóbogárfajaink közé sorolta. Literen a Bendola-patak árterén több ritka fajjal együtt parttaposással gyűjtöttük. Diachromus germanus (LINNAEUS, 1758) - Többszínű futó Pontomediterrán elterjedésű, víz- és melegkedvelő fajunk (TÓTH 1973). Pollennel és növényi magvakkal táplálkozik, erdei réteken, tisztásokon, vizek partján, fűszálakon akadhatunk rá (KIRSCHENHOFER 1989). Hazánkban a sík- és dombvidékek nedves helyein gyűjtötték, helyenként gyakori. A Bükk-hegységből két lelőhelyről ismert, ahol gyertyánostölgyesben, hársas törmeléklejtő erdőben és patakmenti magaskórósban gyűjtötték (SZEL 1996). Korábban az alábbi bakonyi adatait ismertük: Pula (Náci-hegy), Tihany (TÓTH 1973), Lovas (Király-kút). Literen a Bendola-patak árterén taposással gyűjtöttem tocsogós, de kiszáradó réten. Új adata is azt bizonyítja, hogy a Diachromus germanus a Balaton-felvidék jellegzetes faja. Ophonus melleti HEER, 1837 - Kis bársonyfutó SZÉL (1996) összegzi biztosnak tekinthető előfordulási adatait: Bükk (Eger /Almár/), Szigetköz (Ásványráró, legelő), Zselic (Vásárosbéc: Dióspuszta (HORVATOVICH 1990)),