Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

DR. RÉKÁSI JÓZSEF: A Pannonhalmi Természetvédelmi Terület madárvilágának vizsgálata

II. Gyú'rűzések: A befogások nagy részét (90 %) az 5-ös parcellában található vízmedence környékén végeztük szakkörös tanítványaimmal. Agyurüzések kisebb részét (10 %) az arborétumot a szomszédos területtől elválasztó sövénysorban hajtottuk végre. Egy darab 12 m-es japánhálónkat minden évszakban használtuk. Az alkalmazott gyűrűtípusok: füzike-, fecske-, rigó-, sirály-típusú gyűrűk. 1983. és 1984. években volt a legtöbb és legegyenletesebb állományfelvétel és madárgyűrűzés, ezért ezt a két évet használtuk modellként. A madárvonulás maximuma tavasszal a március-május, ősszel szeptember-november hónapokra esik, így ezeknek a hónapoknak az adatait dolgoztuk fel. A példányszám kiszámolásánál a gyűrűzött példányok számát osztottuk a havi gyűrűzési napokkal, majd ezt az értéket harminc nappal megszoroztuk. Ezzel a példányszámot egy hónapra számoltuk át, így szemléltettük a 4-13. sz. ábrákon. Három csoportba osztottuk e reprezentáns fajokat: a /Fészkelő, s az év legnagyobb részében vizsgált területen tartózkodók: csuszka (Sitta europea), fekete rigó (Turdus merüld) (4-5. számú ábrák), b/ Fészkelők, s a fészkelési időben a vizsgált területen tartózkodók: vörösbegy {Erithacus rubeculd), barátposzáta (Sylvia atricapilla), csilpcsalp-füzike (Phylloscopus collybita), meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), erdei pinty (Fringilla coelebs) (6-10. számú ábrák), c/ Átvonulok, téli vendégek: sárgafejű királyka (Regulus regulus), csíz (Carduelis spinas), süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) (11-13. számú ábrák). E reprezentáns felmérésekhez megadtuk a vizsgált évek csapadék és hőmérsékleti viszonyait is (2-3. ábra). Ezen reprezentáns gyűrűzéseket mindig reggel 7-8, s délután 14-15 óra között végeztük mindkét évben a 12 m-es japán hálóval. Az általunk gyűrűzött összes madarat (1982. X. 20-tól 1996. VI. 30-ig) hónapokra bontva a 3. táblázatban, az idegenben gyűrűzött és általunk befogott, valamint a mi gyűrűs madaraink külföldön való megkerülését a 4. táblázatban mutatjuk be. Eredmények I. Faunisztika A vizsgált évek során 60 nem 101 madárfaja fordult elő, ebből 46 faj fészkelő, 55 faj átvonuló, kóborló, téli vendég. A 101 felsorolt faj nem képezi a teljes faj listát, mert csak azokat tartalmazza, amelyeket magam figyeltem meg. Az eltérést az arborétum madártani kutatásának története című fejezetben mutattam be. A vizsgált területen fészkelő 46 faj összetétele rendenként a következő': Falconiformes: 1 ; Piciformes: 4; Passerif

ormes: 33. A további kutatások növelhetik a fajszámot, különösen az átvonulok esetében. A 101 madárfaj gyakorisága és évszakos megjelenése alapján további mesterséges csoportokba sorolható: A vizsgált terület legállandóbb, domináns fajai: 13; Nevezetesen: Streptopelia decaocto, Dendrocopos maior, Parus maior, P. caeruleus, P. palustris, Sitta europea, Turdus merula, Erithacus rubecula, Sylvia atricapilla, Passer domesticus, P montanus, Coccothraustes coccothraustes, Fringilla coelebs. Állandó, de gyakrabban kimaradó: 21 faj. A környéken állandó, de a vizsgált területen csak szórványosan mutatkozó: 4 faj. Csak a nyári aszpektusban fordul elő kisebb-nagyobb egyedszámban: 14 faj. A vizsgált területen átvonuló, s ott rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó fajok száma: 28. Téli vendég: 6 faj. Csak átrepülnek a vizsgált terület felett vagy ritkán tévednek be oda a következők (10 faj): Ciconia ciconia, Anserfabalis, Accipher gentilis, A. nisus, Buteo buteo, B. lagopus, Falco subbuteo, F. columbarius, Athene noctua, Dendrocopos syriacus. A 46 fészkelő faj közül talajszinten fészkel: 3 faj; cserjeszinten (törzsszinten) 25 faj; lombkoronaszinten: 18 faj. Számarányuk miatt domináló fajok: Streptopelia decaocto, Delichon urbica, Parus maior, Turdus merula, Erithacus rubecula, Sylvia atricapilla, Sturnus vul-