Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

FAZEKAS IMRE: A magyar faunában új araszolólepke a Bakony hegységből: a Nychiodes obscuraria Vill. (Lepidoptera, Geometridae)

7. Nychiodes sp.: AN. waltheri-hez igen közel álló még leíratlan faj, amelyet J. Wiemmer (Ausztria) gyújtott Ciprus szigetén. A leíráson A. Hausmann dolgozik (München). 8. Nychiodes amygdaliaria HERRICH-SCHAEFFER, 1847 Földrajzi elterjedése: Macedónia (REBEL et ZERNY 1931), Bulgária, Kisázsiai?), Közép-Ázsia, Irán. Megjegyzés: A volt Szovjetunió déli részének adatai igen bizonytalanok. A Nychiodes obscuraria magyarországi eló'fordulásáról Nychiodes obscuraria VILLIERS, 1789 C. Linn. Entomol., II. p. 325. Locus typicus: Digne, Dél-Franciaország. Lectotypus: cf, „Typus, Digne", Gen. prep. Wehrli, No. 4061., abgebildet in Seitz, Suppl. Bd. 4., in coll. Zool. Forschungsinst. und Museum A. Koenig, Bonn; desig. Fazekas I. Szinonimák: - Nychiodes lividaria coloxaria COSTANTINI, 1916 - Nichiodes lividaria f. teriolensis DANNEHL, 1927 - Nychiodes obscuraria ticina WEHRLI, 1941 A Bakonyban, az Öskü feletti katonai gyakorló területen három Nychiodes obscuraria példányt gyűjtöttem 125 Wattos higanygőz izzóval. Új faunisztikai adatok: 3 cf, Bakony-hegység, Öskü, 1989. VII. 19. leg. Fazekas I. in coll. Természettudományi Gyűjtemény, Komló. A Nychiodes LEDERER, 1853 genust illetve a Nychiodes obscuraria VILLERS, 1789 fajt a Fauna Hungáriáé 137. füzetében (XVI/8) a Synopsia HÜBNER, 1826 genus után (p. 77) kell besorolni. A Fritzwagneria dalmatina F. WAGNER, 1909 (v. ö. VOJNITS, 1980) magyarországi előfordulása bizonytalan. Egyetlen hortobágyi példányáról úgy tudjuk, hogy egy tévesen cédulázott balkáni imágóról van szó. A Nychiodes LEDERER, 1853 genus általános jellemzése A palpus rövid, erősen pikkelyezett, a proboscis csökevényes. A hímek csápjainak fésűfogai hosszúak, a nőstényeké rövidek. Az elülső szárnyon kettő, a hátsó szárnyon egy többszörösen megtört harántsáv látható. A hím genitáliában az aedoeagus közepesen vastag, egy többnyire hosszú cornutus-szal. A valvák nyújtottak, apikálisan megtörtek, rendszerint három különböző alakú és fejlettségű nyúlvánnyal, amelyek közül a belsők kitintüskéket viselnek. Ajuxta basálisan lapátszerűen kiszélesedik, mediálisan befűződik vagy nyélszerű, felül homorúan ívelt. A vinculum lekerekített vagy apró hegyben végződik. A tegumen oldalról nézve kiszélesedő. Az uncus nagy, többszörösen ívelt, hegye lehajló. A nemzetség fajai fóleg a palearktikum déli részén terjedtek el, elsősorban Ázsia középső és nyugati területein, valamint Délnyugat-Európában s Észak-Afrikában. A nemzetség géncentruma Elő- és Közép-Ázsiára tehető. Több faj, alfaj, változat taxonómiai helyzete bizonytalan, ezért a genus teljes revízióra szorul. A hernyók főleg Prunus-, Amygdalus- és Ênca-féléken élnek. A Nychiodes obscuraria VILL. imágók főbb ismertetói Az obscuraria szárnyainak rajzolata, színezete szinte megtévesztésig hasonlít a N. dal inat ina-ra, azonban míg a dalmatina elülső szárnyának külső keresztvonala fogszerűen kiugró, addig az obseurana-nál ez mindig lekerekített. A hátsó szárny keresztvonala a dalmatina-nél V-alakúan kihúzott, az obs-