Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

FAZEKAS IMRE: A magyar faunában új araszolólepke a Bakony hegységből: a Nychiodes obscuraria Vill. (Lepidoptera, Geometridae)

curaria-ná\ csak domborúan ívelt. A két faj között a hím genitáliában igen markáns eltérések találhatók. Az obscuraria válva lemeze széles, a dalmatina-é keskenyebb, s a costa végső harmadánál erősen domború. Az obscuraria valvája apikálisan két közepesen fejlett fogszerű nyúlványt visel, a dalmatina-ná\ ez nem látható. Az obscuraria uncusa rövidebb, basálisan szélesebb. A gnathos lemeze széles, középen erőteljesen homorú, apró tüskékkel borított. Az obscuraria juxtája basálisan és apikálisan is homorú. A N. obscuraria földrajzi elterjedése A fajt a franciaországi Dignéből írták le. Franciaországban főleg a délkeleti országrészben Hérault, Hautes-Alpes, Alpes-Maritimes és Var közötti biotópokban gyűjtötték. Svájcban (RÉZBÁNYAI, in litt.) igen ritka és lokális a Walliser Rhonentalban, Tessinben és Graubündenben. Ausztriai adatai (Tirol) bizonytalanok. Az Appcnini-félszigeten sokfelé gyűjtötték, de areája diszperz jelleget mutat. Egyes szerzők az obscuraria-hoz sorolják Szicíliában élő N. ragusaria MILL-t., valamint az északafrikai Atlaszban előforduló N. aüanticaria SCHWINGENSCHUSS taxonokat, amelyek bona speciesek (v. ö. FAZEKAS, 1994). A Kárpát-medencéből és a Balkán-félszigetről igen ellentmondásos obscuraria elterjedési adatok ismeretesek, s ezek kritikai áttekintésére még nem került sor. AB AFI-AIGNER (1907) szerint az obscuraria-t (lásd ABAFI-AIGNER, 1907: 46. tábla, 26. ábra, = lividaria HB.) Fiume környékén gyűjtötték. Könyvének ábrája azonban egyértelműen a N. dalmatina F WAGNER, 1909 fajt ábrázolja, ami azzal magyarázható, hogy a dalmatina csak később került leírásra. POPESCU-GORJ (1987) Romániából is kimutatta, de pontos lelőhelyadatokat nem közölt. A bukaresti „Grigore Antipa" múzeumban nincs romániai obscuraria bizonyító példány (RUSTI, in litt.). ACaradja illetve Fleck-Montadon-Salay gyűjteményéből származó imágók nem viselnek lelőhely cédulákat, így eredetük bizonytalan. RÁKOSY (in litt.) szerint Alexinchi Herkulesfürdőn (1961. VIII. 12.), Székely Levente pedig „Dobrogean, Canaraua Fetii"-n gyűjtött obscuraria példányokat. Az utóbbiról megállapítottam, hogy az valójában nem is obscuraria hanem, Nychiodes waltheri. A waltheri-X RÁKOSY és SZÉKELY (1993) új fajként közölték Romániából. A rendelkezésemre álló adatok alapján az obscuraria előfordulását nem tartom bizonyítottnak Romániából. Az obscuraria bakonyi felfedezése fauna-genetikailag, állatföldrajzilag igen figyelemre méltó, különösen akkor, ha a balkáni anomáliákat vizsgáljuk. Az obscuraria recens areája azon délnyugat-európai fajokkal mutat analógiát, amelyeknek posztglaciális északkeleti irányú kolonizációja a Jura-Alpok, Magyar-középhegység és a Kárpátok déli oldalain zajlott le. Ezek napjainkban csupán diszperz populációkban maradtak fenn, aktuálisan veszélyeztetettek vagy a közvetlen kipusztulás által fenyegetettek. Ilyen faj a Zygaenafausta L. (Zygaenidae) vagy a szélesebb areájú Horisme radicaria De La Harpe (Geometridae) is. Az obscuraria recens areáját elemezve feltételezhető, hogy jégkori refúgiumai az Appenninifélszigeten lehettek, míg a közelrokon taxonoké Ibériában és Észak-Afrikában. Erről tanúskodnak a genitáliák apomorf és pleziomorf jellegzetességei is (FAZEKAS 1994). A vikariáns N. dalmatina az illír refúgiumban vészelte át a jégkorszakot. Eddig nem ismerünk olyan niche-t, ahol az obscuraria és a dalmatina szimpatrikusan fordulna elő. A bakonyi habitat jellemzése Az obscuraria demotópot a Veszprém-Devecseri-árok északkeleti részén, az Öskühöz tartozó Hosszú-völgy irányába kb. 250-300 m tengerszint feletti magasságban találjuk. Az évi középhőmérséklet 9,5 °C, a csapadék 600-650 mm, az ariditási index 1,08-1,15 között alakul (MAROSI- SOMOGYI,