Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

(1979) munkája (9. ábra). Elterjedése: Amerika (főként trópusi, szubtrópusi régió), Kelet-Ázsia, Japán, Fülöp-szigetek, Új-Guinea. Európára új! Ökológiája: Trópusi meleg-mérsékeltövi faj. Fő elterjedési területén a közönséges fajok közé tartozik, aljzatban nem válogatós. Hőigénye alapján Budapest, Margitsziget-i előfordulása megmagyarázható, annál érdekesebb Mura-menti előfordulása, ahol patakparti fövenyen található. Megjegyzések: ZANDER (1979) szerint széles elterjedésű, rendkívül variabilis faj. Ezt bizonyítja az a tény, hogy leírása óta 5 nembe próbálták besorolni, s ismert synomimjai száma (eltekintve a „differentia specifica-n" belüli genusnév változásoktól) 15 (ZANDER 1979). Habitusra és levélalakra rendkívül hasonlít az Európában közönséges Barbula unguiculata-ra. Utóbbitól dorsalis érfelszínének prorulái és gyakran előforduló gemmái alapján lehet elkülöníteni. Az európai herbáriumokban található nagy tömegű Barbula unguiculata anyag átvizsgálásával további adatai várhatók. Budapest, Margitsziget-i lelőhelyén Didymodon topliaceus-sa\ együtt gyűjtötték. E minta gemmákat nem tartalmazott, levélereinek egy része a csúcsban végződött. Murakeresztúr melletti lelőhelyét (ma Horvátország) BOROS (1944) Barbula convoluta-ként közölte. E gyűjtés bőven tartalmazott gemmákat. PANNONICUM PRAEILLYRICUM Saladiense 9666 Kotoriba — Alsódomború, Bisterc-patak (ma Horvátország) 1943. VIII. 14. BP 3408 B. Á.; B. Á. sub B. convoluta 6. térkép: A Barbula indica (Hook.) Spreng, magyarországi elterjedése