Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

EUPANNONICUM Praematricum 8480 (Budapest), Margit-sziget 1925. VIII. 14. in caesp. D. tophaceus BP 107 073 B. Á.; G. I. Didymodon Hedw. Gyepeket vagy kis párnákat képezd mohok. Színük zöld, bamászöld, vagy barnás sárgászöld. Szára 1-5 cm magas, keresztmetszetben lekerített ötszögú' vagy kerek. Központi állomány megfigyelhető, hyalodermis nem differenciálódott. Levelei széles vagy megnyúlt háromszög alakúak, megnyúlt lándzsásak, vagy ritkán oválisak. A levelek szárazon a szárhoz simulok, ívesen a szárhoz hajlók vagy göndörek, nedvesen felállók, elállók vagy hátratörtek, ívesen hátrahajlók. Levélszegély ép vagy gyengén fogacskás, crenulált, sima, vagy hátrahajlótól gyengén hátragöngyölt. A levél csúcsi része tompás vagy fokozatosan kihegyezett. Levélalap fejlettsége változó, a nem lefutótól az erősen lefutóig. Erük a csúcs előtt végződő, kilépő vagy hosszan kifutó. Ventralis érfelszíne megnyúlt vagy négyzetesen röviden megnyúlt, dorsalis érfelszíne négyzetes — rövid-megnyúlt sejtekkel. Mindkét érfelszín sima vagy papillás. Az ér keresztmetszetben ovális vagy félkör alakú. Mindkét oldali epidermis sejtek differenciálódtak, két stereid kötege közül a ventralis stereid köteg gyengén fejlett lehet, vagy hiányozhat. Központi sejtek száma 2-4, hydroid sejtek ritkán előfordulnak. Levélsejtek négyzetesek vagy lekerekítettek, esetleg gyengén megnyúltak, ventralisan és dorsalisan gyengén előredomborodók, simák vagy papillásak. Apapillák egyszerűek vagy kétcsúcsúak, szórtak vagy a sejtüreg felett elhelyezkedők. A levélalap sejtjei többé-kevésbé differenciálódtak, rövid megnyúlt sejtekkel, simák vagy gyengén papillásak. A levélhónalji szőrök 1 (2) sárgásbarna színű alapi sejttel. Többi sejtje megnyúlt hyalinos. Gemmák gyakran előfordulnak, kerekek, oválisak, kevés sejtűek. Kétlaki fajok. Ivarszervek a szár csúcsán fejlődnek, a hím ivarszerv rügy alakú. Perichaetium levelek megnyúltak vagy oválisak, a szárleveleknél nagyobbak, a toknyél alját körülfogják. Sejtjeik aljukon prosenchymatikusak. Toknyele több mm hosszú, alul jobbra csavarodó, felül sima, esetleg balra csavarodó. Tok ovális vagy megnyúlt-hengeres, alapján elhelyezkedő sztómái phaneroporok. Gyűrűje 1-3 sor felfújt sejtből áll, nem lehulló. A peristomium-fogak alapi membránja alacsony vagy hiányzik. Peristomiuma rövid, egyenes vagy megnyúlt, csavarodó fogakkal, számuk 16 vagy 32. Felületük finoman tüskés vagy papillás. Fedője a peristomium fejlettségétől függően rövid vagy hosszú kúpos. Süveg csuklyás, sima. Színreakciók: HCl: zöld, sárgásbarna, narancsbarna (orange brown), ritkán sárga vagy narancsszínű KOH: sárgásbarna, vörösbarna, ritkán vörös, narancsszínű, vagy világosbarna HNO3: sárgásbarna, vörösbarna, vörös-narancsbarna H2SO4 + etanol: zöld, mély vörös, vöröses narancsbarna A Didymodon nem infragenerikus felosztása SAITO (1975) a nemet két szekcióra bontotta: sectio Graciles-re és sectio Didymodon-ra, melyeket jól megfigyelhető bélyegek alapján választott szét. Zander a Graciles szekciót (újabban sect. Fallaces v, ö. ZANDER 1979) kettéválasztotta, azzal, hogy a STEERE (1938) által felállított sect. Vineales-ba sorolta a fajok egy részét (ZANDER 1978). Az egyes szekciók leírásából vett jellemzők az l-es táblázatban láthatók. Az összeállításból kitűnik, hogy a sect. Fallaces és sect. Vineales közti különbségek nem élesek, a definíciók nagyrészt fedik egymást. Véleményem szerint a sect. Vineales léte kérdéses. A továbbiakban a Saito féle két szekciót különítem csak el. Szekció kulcsokat lásd az általános kulcsnál.