Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 11-1992 A BARBULA S. L. NEMZETSÉG MAGYARORSZÁGI FAJAINAK REVÍZIÓJA DR. GALAMBOS ISTVÁN Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc ABSTRACT: A revision of Hungarian Barbula s. I. (Musci: Bryophyta, Pottiaceae) species. — Recent investigations of Pottiaceae all over the world indicated the necessity of a revision of the Hungarian representatives of Barbula s. I. species. This genus was not properly known in Hungary. The author created a new identification key of Hungarian species. Morphological results: the short channels and open fields on the ventral costa of Didymodon vinealis proved to be constant; new morphological differences between Didymodon rigidulus and D. glaucus were established and justified the delimitation of D. glaucus at species level; bistratose leaf margin and place to place lamina as well at Didymodon vinealis, D. vinealis var. flaccidus and D. sinuosus. Phytogeographical results: Barbula indica (Hook.) Spreng, a new species of Europe (Budapest and Croatia near Hungarian border). The knowledge about the distribution of the Hungarian species much more accurat and detailed. The author has mapped out the taxa in question using the base maps and code system of the Central European Flora Mapping Project. BEVEZETÉS A Magyarországon élő kriptogám növények — így a mohok — kutatása a virágos flórához viszonyítva jelentős fáziskésésben van. A történelmi Magyarország kutatói a fajokban jóval gazdagabb magashegységeket részesítették előnyben. A mai határok kialakulásával a bryológusok figyelme a megmaradt területek felé fordult. Kiemelkedik közülük Boros Ádám személye, aki az 1910-es évek végétől haláláig, csaknem 60 éven keresztül kutatta hazánk és a Kárpát-medence mohaflóráját. A több mint fél évszázados kutatómunka egyik szintézisét adta 1968-ban megjelent munkájában (BOROS 1968). Fenti művének megjelenésével a magyarországi bryoflóra kutatás első szakasza lezárult. A továbbiakban a részletek finomítása, a bryo-ílorisztika, — morfológia, -cönológia, -ökológia egyes kérdéseinek kutatása a feladat. A rendszertani monográfiák előfutárának tekinthetők azok a munkák, melyek egy-egy rendszertani egység elterjedését vizsgálják egy országon vagy természetföldrajzi egységen belül. E tanulmányok ugyanis feltételezik az adott rendszertani egység jó ismeretét a saját gyűjtés meghatározása és herbáriumi anyag revíziója révén. A magyar bryoflorisztikai irodalomban ilyenek voltak az Orthotrichum (IGMÁNDY 1942a), Uhta (IGMÁNDY 1942b) és a Leucobryum nemek (BOROS — IGMÁNDY 1943) magyarországi elterjedésével foglalkozó közlemények. A rendszertani egységekkel foglalkozó modern revíziós munkák vizsgálják a fajok morfológiáját, az erre alapozott rokonsági viszonyokat (taxonómia), és az így felállított taxonok növényföldrajzi elterje-