Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)
DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója
dését. A részletes morfológiai megfigyelések újabb és újabb jellemzőket (pl. levélhónalji szőrök) és tulajdonságokat (pl. színreakciók) vonnak be a vizsgálatok körébe. A morfológiai jellemzők taxonómiai szempontból való átértékelése a rendszer több-kevesebb változásához vezet, közelítve azt a természetes leszármazási viszonyokhoz. A világszerte folyó kutatások termékenyítőleg hatottak a magyar bryológiai irodalomra is. így VITT (1973) munkája alapján készült el a magyarországi Orthotrichum fajok monográfiája (OLÁH 1976a-d), s KOPONEN (1968) modern feldolgozása alapján a Mnium fajok revíziója (ORBÁN 1974 inédit). Hasonló okok vezettek doktori disszertációm s jelen dolgozat tárgyának kiválasztásához is. A Pottiaceae család és rendszere a bryológusok szerint „átkozott, bonyolult és nehezen kezelhető" (ZANDER 1979), más megfogalmazásban „sötét pont" (ZANDER 1981b). A problémák tisztázása SAITO (1975) és ZANDER (1978, 1979) nevéhez fűződik. A Barbula sensu BOROS (1968) genus fajainak nehéz elkülönítése felkeltette figyelmemet. A probléma valós voltát bizonyítja az a tény, hogy a csaknem 2000 általam vizsgált, mások által meghatározott mintából 576 kapszula, azaz a fajok közel 30 %-a volt rosszul determinált. A tanulmány célja a Barbula sensu BOROS (1968) nemzetség fajainak morfológiai, taxonómiai, növényföldrajzi vizsgálata, olyan határozókulcs és ábraanyag közlése, mely megkönnyíti a fajok meghatározását, valamint a családra vonatkozó újabb kutatási eredmények adaptálása a magyarországi fajokra. Ugyanakkor nem célja a dolgozatnak a fajok mikroszisztematikai vizsgálata, minthogy ezek helyes értelmezése a világszerte elterjedt fajok távoli területekről gyűjtött mintáinak vizsgálata nélkül nem lehetséges. ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálati anyag csaknem teljes egészében a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának mohaherbáriumából került ki. A témát közelebbről érintő kárpát-medencei anyag két részből: Boros Ádám herbáriumából és egyéb gyűjtésekből áll. Boros Ádám kérésére herbáriumát — mely tulajdonilag a Növénytáré — nem osztották be, azt külön kezelik (RAJCZY M. ex verb.). A két gyűjteményrészt magam nem különítettem el, itt csupán utalok arra, hogy Boros Ádám Barbula s. I. anyaga a 105-107 ezres nyilvántartási számok közé esik. A herbáriumot a nemzetközileg megállapított BP rövidítéssel (IWATSUKI et al. 1976) jelzem. Az anyag csekély hányada a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum herbáriumából (Boros Ádám és Vajda László gyűjtése) és a Pécsi Janus Pannonius Múzeum herbáriumából származik. Utóbbiakat megfelelő egyezményes nemzetközi rövidítés hiányában Herb. Zirc és Herb. Pécs rövidítéssel jelölöm. A dolgozatban használt idegen szavaknál a latinos írásmódot részesítettem előnyben. A fenti forrásokból származó 1958 minta mindegyikét mikroszkóposán vizsgáltam. A minták herbáriumi adatait és saját megfigyeléseimet jegyzőkönyvben rögzítettem. A problematikus anyagról Hoyeroldatos preparátumot készítettem, megkönnyítve ezzel a konzultációs munkát. A jellemző morfológiai bélyegekről mikroszkópos fotókat csináltam rajzolás céljára. A levél- vagy szárkeresztmetszetben megfigyelhető, határozásban fontos bélyegeket minden mintában vizsgáltam. Ugyancsak vizsgáltam, és szükség esetén felhasználtam egyes fajok jellemző színreakcióit erős lúgok vagy savak hatására. A munka során nem csak a herbáriumi cédulán szereplő fajt vizsgáltam, hanem az általam revideált fajcsoport többi faját is (kísérő vagy több esetben domináns fajok). így az 1958 mintából 2417 adatot nyertem. Az ilyen módon kapott 459 „új" adat pontosította az egyes fajok elterjedését.
