Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

TÓTH LÁSZLÓ: Kevésbé ismert rovarcsoportok (Kérészek, Álkérészek) kutatása a Bakony-hegységben (Ephemeroptera, Plecoptera)

Ephemeroptera — Kérészek: MOCSÁRY (1899) a Fauna Regni Hungariae-ben a Kárpát-medencéből 19 nem 42 faját említette, PONGRÁCZ (1914) 22 nem 59 faját. Jelenleg — nem végleges adatok szerint — 35 nem 127 faját mutatták ki. Mocsáry, Pongrácz, Sátory, Dudich, Újhelyi gyűjtései jelentősebbek. A külföldi specialisták közül PUTHZ (1978) és R. Sowa határozott kisebb anyagot. Határozókulcsa megjelent (ÚJHELYI 1959). Az első bakonyi adat 1899-től ismert. Plecoptera — Álkérészek: Mocsáry 1899-ben a Fauna Regni Hungariae-ben 8 nem 25 faját, Pongrácz 1914-ben 18 nem 70 faját közölte a Kárpát-medencéből. Jelenleg e területről 26 nem 131 faja ismert. Mocsáry, Pongrácz, Újhelyi gyűjtései jelentősebbek. A külföldi specialisták közül Aubert és Joost tekintélyes anyagot dolgozott fel. Határozókulcsa megjelent (STEINMANN 1967). Az első bakonyi adat 1914 óta ismert. Mindkét csoportra jellemző, hogy mind a Kárpát-medence, mind a mai Magyarország területén kutatottságuk nagyon egyenetlen. Vizsgálati terület Az 1987 októberétől induló vizsgálataim területi alapját „A Bakony természeti képe" programnak megfelelően a tág értelemben vett Bakony-hegység képezi, beleértve a Balaton északi partsávját is. Tekintettel csoportjaim vízhez kötött fejlődésére, a terület természetes vizeit kutatom. Ezekből ezideig 202 mintavétel történt, 71 különböző vízből, 92 közigazgatási egység határában. A gyűjtött anyag cédulázásánál elsődleges szempontnak tekintem a vízi biotóp megjelölését — ellentétben a korábbi gyakorlattal — hiszen a legtöbb esetben a helység neve csak feltételezésekre ad lehetőséget. A lárvák gyűjtésére is elsősorban azért törekszem , mert a kérdéses taxon előfordulását az adott vízi élőhelyen csak így lehet egyértelműen bizonyítani. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az imágók általában stenochron szervezetek, így gyűjtésük sokkal nehezebben oldható meg. A terület vizeit a következőképpen csoportosítottam és vizsgáltam: A Balaton. Mintavétel 8 öbölből, 4 pataktorkolatból történt, 9 helység határában. A Balaton vízgyűjtő' területe: 1. Balatonba ömlő patakok: 20 patak (ér); 25 helység. 2. Tavak, pocsolyák, források: 10 víz; 8 helység. Nem a Balaton vízgyú'jtó'területe: 1. Folyóvizek: A. Marcalba ömlenek: 19 patak; 22 helység. B. Közvetlenül a Dunába ömlenek vagy a Sárvízen keresztül a Dunába: 15 patak; 22 helység. 2. Állóvizek: 6 víz; 6 helység. Kérészek {Ephemeroptera) a Bakonyban Annak ellenére, hogy a legrégebben ismert rovarcsoportok közé tartoznak, kutatottságuk igen egyenetlen volt. Napjainkban is egymást érik a nevezéktani viták, rendszerükben nincs végleges megoldás, sok az új faj-leírás még Európában is, igaz, a hagyományostól eltérő módszerekkel (mikromorfológia, elektroforézis), amivel a faunisztika képtelen lépést tartani. Más kérdés, hogy az új taxonok mennyire időtállók; a synonym nevek szaporodása szembetűnő. Első bakonyi előfordulásukról MOCSÁRY (1899) számol be a Fauna Regni Hungariae-ben 2 faj említésével: Ephemera vulgata LINNAEUS, 1758 Pápáról, Tapolcáról és Potamanthus luteus (LINNAEUS, 1767) Berhida lelőhelyről. A tiszavirág (Palingenia longicauda OLIVIER, 1791) egyetlen előfordulását Keszthelyről és a Zala torkolatából VUTSKITS (1902) közölte. PONGRÁCZ (1914) a megle-