Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

TÓTH LÁSZLÓ: Kevésbé ismert rovarcsoportok (Kérészek, Álkérészek) kutatása a Bakony-hegységben (Ephemeroptera, Plecoptera)

vökön túl egy további fajt, a Caenis halterata FABRICIUS-t (?) közölte Gyenesdiásról. SÁTORY (1939) közlésével — 2 további faj — a második világháborúig 6 nem 7 faja vált ismeretessé. „A Bakony természeti képe" kutatási program keretében ÚJHELYI (1979) 11 nem 16 faját közölte, valamennyi adat imágókra vonatkozott. Magam a program keretében 1987 októberében kezdtem meg kutatásaimat e témában. A gyújtott anyagot még nem tudtam teljesen feldolgozni. Itt is elsősorban lárvák gyűjtését tekintem a legfontosabbnak, valamint a pontos vízi élőhely megjelöléseket. A hiteles irodalmi adatok figyelembe vételével, a budapesti és a zirci természettudományi múzeumok gyűjteményeiben őrzött példányok alapján 14 nem 32 faját sikerült ezideig kimutatnom: Siphlonurus aestivalis (EATON, 1903) Siphlonurús lacustris (EATON, 1870) Siphlonurus armatus (EATON, 1870) Baetis lutheri MÜLLER-LIEBENAU, 1967 Baetis rhodani (PICTET, 1843) Baetis vernus CURTIS, 1834 Centroptilum luteolum (MÜLLER, 1776) Cloeon dipterum (LINNAEUS, 1761) Cloeon inscriptum BENGTSSON, 1914 (syn.?) Ephemerella ignita PODA, 1761 Caenis lactea (BURMEISTER, 1839) Caenis robusta EATON, 1884 Caenis horaria (LINNAEUS, 1758) Caenis macrura STEPHENS, 1835 Leptophlebia marginata (LINNAEUS, 1767) Leptophlebia vespertina (LINNAEUS, 1758) Parakptoplúebia submarginata (STEPHENS, 1835) Paraleptophlebia wemeri ULMER, 1919 Habrophlebia fusca (CURTIS, 1834) Ecdyonurus affinis (EATON, 1885) Ecdyonurus lateralis (CURTIS, 1834) Ecdyonurus subalpinus KLAPÁLEK, 1905 Ecdyonurus ujhelyii SOWA, 1981 Ecdyonurus venosus (FABRICIUS, 1775) Rhithrogena iridina KOLENATI, 1859 Rhithrogena semicolorata (CURTIS, 1834) Potamanthus luteus (LINNAEUS, 1767) Ephemera danica MÜLLER, 1764 Ephemera vulgata LINNAEUS, 1758 Palingenia longicauda (OLIVIER, 1791) Tájékozódás céljából — korántsem végleges adatok alapján — a bakonyi eredményeket helyes összehasonlítani a nagyobb területegységekkel: Kárpát-medence: 35 genus 127 faj Magyarország: 33 genus 84 faj Dunántúl: 20 genus 38 faj Bakony: 14 genus 30 faj Tekintettel a folyamatos feldolgozásra, a csaknem minden mintavételből előkerült tekintélyes mennyiségű lárvára, amelyek meghatározása néhány nem {Baetis, Ecdyonurus, Rhithrogena) esetében komoly gondot okoz, még nem látom indokoltnak a tények rögzítésén kívül — akár állatföldrajzi, akár faunagenetikai szempontból — a rendre vonatkozó értékelést. Álkérészek — (Plecoptera) A kérészeknél kevésbé feltűnő külsejük, rejtettnek tűnő életmódjuk miatt megismerésük később következett be, bár Hoefnagel már 1592-ben képen ábrázolja az imágót, míg a lárvát — felismerhető formában — Muralto 1683-ban. Nálunk a specialista hiánya okozhatta, hogy bár MOCSÁRY (1899) több fajt közölt, de bakonyi lelőhelyről Pongrácz csak 1914-ben említett 2 fajt: az Isoperla obscura-X (ZETTERSTEDT, 1840) = (Cloroperla griseipennis PICTET 1841) Pápáról és a Xanthoperla (=Isopteryx) apicalis-t (NEWMAN, 1836) Gyenesdiásról. A következő fajt {Nemoura cinerea RETZIUS, 1783 = variegata OLIVIER, 1811) SÁTORY (1939) Tihanyból közölte, ebből az időből származik Pongrácz nyomán Entz-Sebestyén utalása két meg nem nevezett fajra a Balatonból. Ez utóbbiak sajnos ma már kide-