Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

TÓTH LÁSZLÓ: Kevésbé ismert rovarcsoportok (Kérészek, Álkérészek) kutatása a Bakony-hegységben (Ephemeroptera, Plecoptera)

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 11-1992 KEVÉSBÉ ISMERT ROVARCSOPORTOK (KÉRÉSZEK, ÁLKÉRÉSZEK) KUTATÁSA A BAKONY HEGYSÉGBEN (EPHEMEROPTERA, PLECOPTERA) f Dr. TÓTH LÁSZLÓ Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest ABSTRACT: Exploration of little known insect groups (Ephemeroptera and Plecoptera) in the Bakony Mountains — List of 32 species, 14 genera of Ephemeroptera, 14 species, 9 genera of Plecoptera have known from the Bakony Mountains is given. The history of the exploration of the two orders are also listed. Kutatástörténet A kevésbé ismertség fogalma csaknem mindig ellentmondást takar az állatvilágban, szeretném ezt egy példával szemléltetni. Alig van olyan rovarfaj, amely ábrázolás vagy leírás formájában több ezer éves múltra tekinthetne vissza. Közel 2500 éve Aristoteles — tengerbe ömlő folyóparton ülve — felfigyelt egy tömegesen kirepülő, majd rövid idő után elpusztuló lényre, amelyet „Ephemeron"- nak, „egy napig élőnek" nevezett el és írt le. Évszázadok múlva munkáját Plinius fordítja le, így az elnevezést is, ,,Hemerobios"-nak. A rovar tovább él, de csaknem 1500 esztendő múlik el, mire Clutius 1634-ben képet és leírást ad a különös lényről (MOL 1984). A modern zoológiába 1791-ben Olivier vezeti be Palingenia longicauda néven, és csaknem egyidejűleg válik ismertté néhány további kérész faj is. A Kárpát-medencében bizonyos, hogy a hunok, avarok és vagy ezer éve a magyarok felfigyeltek rá, a gyakorlat emberei, a halászok „harcsaféreg, kilisz" nevei, a költőibb lelkek „tiszavirág, kérész, kérészélet" kifejezései, nevei kinyomozhatatlanul régiek. Mégis, mint rovarról, illetve rajzásáról MARSIGLI 1696-ban emel csak írásos emléket (MARSIGLI 1726). Ezután a tanulmányok egész sora jelenik meg (GOROVE 1819, MOCSÁRY 1899). A tiszavirág rokonságáról, a többi Magyarországon előforduló fajról az első katalógus MOCSÁRY (1899) tollából lát napvilágot a Fauna Regni Hungariae-ben, ami korántsemjelent elmaradást a kor tudományában, hiszen a kisszámú katalógus, nemzeti monográfia kissé korábban vagy egyidejűleg jelenik meg Európa-szerte. Alig múlik el 3 év és Vutskits György beszámol a tiszavirág Bakony-balatoni előfordulásáról: Keszthely és a Zala-torok, amely az első és tudomásom szerint utolsó előfordulása volt e területen. Sajnos Magyarországon is éppen csak fennmaradt napjainkra, szemben korábbi, hatalmas rajzásaival. A példán jól látni, hogy a csoport egy évezredek óta ismert fajával szemben a rokonság megismerésére sokkal később került sor, és csak remélhető, hogy a késői tanulmányozást nem a végleges eltűnés fogja követni. A példa után — bevezetésként — a két csoport hazai kutatottságáról kell röviden beszámolnom.