Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DIETZEL GYULA: A Bakony Rhopalocera faunájának varietásairól és aberrációiról. I. rész: Az alkalmazott fogalmak elemzése (Lepidoptera, Rhopalocera)

Nem túl nagy meggyőződéssel, de egyelőre az aberrációk fogalomkörében tárgyalom, bár genetikai vizsgálatok szerint öröklődésmenete nem zárható ki, így idevágó alárendeltsége megkérdőjelezhető! A Bakonyban ezt a jelenséget leggyakrabban, de szerény mértékben, a Maniola jurtina esetében, ritkábban az Argynninae fajokon, valamint a Lycacnini tribus fajain, mint pl. Lycaena virgaureae-n és dispar-on észleltem. Az ide sorolható eltéréseknek külön névvel való ellátását semmilyen indokkal nem tartom elfogadhatónak, miután nem rajzolati és színképi elemek változásával járnak együtt, csupán a pikkelyszínező anyagok nem elegendő mennyiségét jelzik. Melanizmus Az aberrációk egyik megjelenési formája, mely esetében a sötét pigmentállomány feldúsul és leggyakrabban az érközökben, azokkal párhuzamosan, összemosódásos kiterjedés formájában mutatkozik. A jelenség mind a hő, mind a hideg tűrési határértékei közelében kialakulhat, érinti váltakozva a szárny egész felületét. Ilyenkor az alapszín vagy változatlan, vagy csak kevéssé sötétedett a szórt sötét pikkelyek által. Ez. a melanizmusnak a nigrisztikus variánsa, amely extrém esetekben, vagy különleges térelhelyezkedésnél külön aberratív elnevezést érdemel, ugyanakkor a köztes alakok, rövid morfológiai jellemzéssel, aberrációcsoportként besorolhatók. Ezáltal az elnevezések felesleges tömege ésszerűen csökkenhet. A nigrizmust külön tárgyalt fogalomként indokolatlannak tartom, mivel mindkét esetben a sötét pigmenttestek túltengése áll fenn. Mindössze annyi a két jelenség közötti különbség, hogy ez a túltengés hol az alapszínben, hol pedig a rajzolati elemeknél mutatkozik túlsúlyban. Leucizmus Vitatom külön kategóriájának illetékességét, mégpedig két okból is. Egyrészt mert a fogalom alakilag félreértelmezhető, mivel az orvostudomány aminosav-fehérje összefüggéseivel hozható kapcsolatba, áttételesen. Másrészt szerintem nem más, mint a melanotikusságot előidéző folyamatok fordítottja. Ez esetben a sötét pigmentállomány erősen lecsökkent, de tónusát, színképét nem rontja le az albinizmus jelenségéig. Általános tapasztalatom, hogy ha a sötét rajzolat visszafogottabb kiterjedésű, az alapszín világosabbnak tűnik akkor is, ha a redukált rajzolat tónusa nem változott. Ez egy egyszerű optikai tévhatás, mert a tónusok túlsúlya az ellentétes árnyalatot optikailag befolyásolja. Tehát, ha például az alapszín, dús, sötét rajzolatelemek esetén sötétebbnek tűnik a ténylegesnél. A ,,leucisztikus" példányoknál általában a világosabb alapszín válik olykor csontszínűvé, esetenként a szárnyfelület teljes alapszínpikkelyzetén. Gyakoribb eset, mikor ez a kivilágosodás csak a szegélyfoltsoron és egyéb szegélyelemcken jelentkezik (Clossiana selene, euphrosyne stb. bár ezek esetében is inkább fehéressárgáról beszélhetünk). Gynandromorfizmus Aberrációknak minősíthetők továbbá, - de csak ésszerűségi alapon! - a gynandromorf egyedek. Ezek általában váltakozó, ritkábban egyenlő mértékben egyesítik a két ivar sajátságait. A szervezet ivari differenciáltsága kiegyenlítetlen, ahol a.szekunder ivarsajátosságok keveredve fordulnak elő. Amennyiben valamelyik ivar nem teljes értékű, a génitáliák csökevényesek. Nem látom értelmét az intersex elkülönítésének sem. Állítom ezt annak ellenére, hogy a gynandromorfizmustól tisztán elkülöníthető, de mivel ennek létrejötte is tartalmaz genetikai vonásokat, ugyanúgy bizonytalannak érzem aberrációként való tárgyalását és csak az egyszerűsítés okán hagyom az individuumok között. A fogalom alatt a köztes egyedállapotot értjük, ahol a mozaikosodás nem szexuális, viszont ezt jelzi a rajzolati és színelemek szinte ötletszerű ivari beütése a szárnyakon. Ennek mértéke attól függ, hogy a genetikailag adott szexustól, a fejlődésmenet mely időpontban váltott át ellentétes irányba. Az intersex jelenség során két-három, olykor mind a négy szárnyon pigmentzavarok mutatkoznak, valamelyik ivar morfológiai sajátosságainak rovására. Sem ennek, sem az előző jelenségnek nincs köze a hermafroditizmushoz, amelyet nem tartok az eltérések fogalmához sorolhatónak. A hermafroditizmus teratológiai tárgyú témakör, amely az ilyen jellegű torzulásokkal foglalkozó külön kérdéscsoport. Homoeozis Csak RUSSWURM (1978) munkája említi a fogalom létezését és ad igen szűkreszabott jellemzést a jelenségről. Az ivari morfológiai bélyegek kölcsönös, oda-vissza reprodukciójáról van szó, amelyet az egyes példányok felszínén-fonákján hol együttcsen, hol váltakozva észlelhetünk. Képanyagban bemutatva is csak az