Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)
DIETZEL GYULA: A Bakony Rhopalocera faunájának varietásairól és aberrációiról. I. rész: Az alkalmazott fogalmak elemzése (Lepidoptera, Rhopalocera)
említett munka utal létezésére, (Maniola jurtina, Pyronia tithonus) kizárólag a Brit-Szigeteken gyűjtött bizonyító példányokra hagyatkozva. Egyéb irodalmi utalásra nem találtam. Mutáció Rövid taglalását azért tartom szükségesnek, mert akadnak olyan munkák, (RUCKSTUHL-BLAB-ESCHEHOLZBERGER 1987) ahol aberratív és típuspárok párhuzamos bemutatásánál alkalmazzák a mutáció fogalmát. A tárgyalt területen alapvetően hibás gyakorlat. A mutáció, - egyelőre nem ismert okok miatt, - hirtelen bekövetkező megváltozás, amely az esetek döntő többségében káros és öröklődő. Ezért, - bár nem kívánok mélyebben a mutáció genetikai kérdéseibe belemerülni, - egy érintőleges kapcsolatot mégis említeni kell. Ez a részleges kötődés a mutánsok és a varietas között áll fenn, mégpedig a kromoszómamutációkon keresztül, ami a mutánsok alaptípusainak első helyén áll és amelynek igen valószínű okai függenek össze a varietások létrejöttével. Ezek egyike a már említett transzlokáció (részáthelyeződés) és reciprokra, ahol ez újra ismétlődik. A kapcsolat genetikai összefüggése azonban éppen az egyedi eltérésektől való távollétét igazolja, ahol öröklődés nincs, míg mutáció nemzedéki láncreakcióként halad, míg a visszaalakulás, egy újabb mutációval (back^nutáció) génszerkezetileg be nem következik. A tudományos elnevezések gyakorlata Ha fentiek tárgyalása és ismerete után kizárjuk a fogalmi tévedések lehetőségét, még mindig maradt néhány szempont melyek említése nélkül a témakör hiányos maradna. Ha igen ritkán is, de akadnak olyan eltérések, amelyek az elváltozás mértéke folytán már kaptak megalapozottnak, érvényesnek tekinthető tudományos elnevezést, de ugyanakkor, példának okáért, fonákfelületen egy másik, rendszeresen előforduló aberráció képét mutatják. Ez utóbbi esetleg szokványos szárnyfelülettel már ismertté vált, most viszont torzult rajzolatú fonák mellett megváltozott szárnyfelszínt is láthatunk a kérdéses példányon. Mivel külön-külön nem feleslegesen gyártott tudományos nevekről van ez esetben szó, a mai álláspont szerint ilyen helyzetben komplex elnevezést kell alkalmazni. Mindkét elnevezés használható ,, + " jellel összekötött módon. A Lycaenidae család fajai között ismertjelenség, bizonyító példányainak zöme a Brit-Szigetek faunájából került elő. Az ilyen komplex aberrációk előfordulására a Bakonyból eddig nincs adat. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, amikor a varietas aberrál. Erre példa a már említett Fabriciana adippe var. cleodoxa extrém melanisztikus alakja. Nincs tudomásom hazai előfordulásáról. A Fabriciana nióbe var. eris esetében már akadhatnak nigrisztikusságra valló egyedek. Szintén Anglia gyakran szinte teljesen abnormális időjárása hozta létre az Argynnis paphia ab. ocellata alakját, a var. valesina-val kombinálva. Csak példának említem, hogy a kérdéses Russwurm-munka (1978) is következetesen aberrációként említi a var. valesina-t. A valesina saját habitusán belül meglehetősen egységes képet mutat, hímje nem ismeretes, legfeljebb, - eddig szintén csak Angliából, - gynandromorfizmusa révén lelhető fel a valesina alapszíne a hím oldalon. Röviden szólnom kell az alkalmazott taxonómiai elnevezésekről, az „ab.nova" ajánlott latinosított és anagrammisztikus nevekről, valamint a tényleges fogalmaként általában mellőzött, de legalább is félreérthetően használt ,/orma" fogalmáról. Úgy a generikus, mint a specifikus névhasználat, ami az egyre gyakoribb változásokat illeti, lassan követhetetlen túlzásokba torkollik. A genusok lebontásánál, összevonásánál, cseréjénél tapasztalható, szinte folyamatossá váló, olykor magyarázatot is nélkülöző generoszisztematikai tevékenységgel nem tudok fenntartások nélkül egyetérteni. Ez tapasztalható a fajnevek prioritásvizsgálatainál is. Csak egy példa: dolgozatom vázlatát 1985 őszén kezdtem összeállítani, és azóta több olyan jelentős lepidopterológiai munka került a kezembe, amely ízekre szedte és eltérő szisztéma alapján újra felállította a Lycaenidae család genusainak többségét. Anélkül, hogy ennél jobban belemélyedjek a nem éppen idevágó problémába, ennyivel indokolom azt, hogy a genusokra vonatkozó névhasználatnál nem vettem figyelembe minden, a legújabb kutatásokra vonatkozó és szinte csak pillanatnyilag érvényes nomenklatúrát. A számos irodalmi munkában alkalmazott „forma", aberrációkra vonatkoztatott alkalmazásával szintén nem tudok egyetérteni. Megítélésem szerint a forma, az egyes alfajokon belüli, kisebb - általában elszigetelt, - területi egységeken repülő, morfológiailag elkülöníthető helyi alak, amely izolációs körülmények során jön létre, de egységes differenciáltságának mértéke miatt még a subspeciessel azonos taxon, aminek önálló alfajjá válása még nem történt meg. Az irodalomban eddig nem szerepelt aberrációk elnevezésénél szintén eltértem a megszokott gyakorlattól. Annak ellenére, hogy egyrészt érthető az elnevezések latin nyelvű utalása az aberráció milyenségére, az elváltozás jellegzetességére, mégis, egy bizonyos határon már komplikációt okozónak minősítem.
