Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DIETZEL GYULA: Új nappalilepke faj a Bakonyban. Adatok és megfigyelések a Colias erate ESP. (1804) bakonyi terjeszkedéséről (Lepidoptera, Rhop., Pieridae)

Ettől az időponttól kezdve előbb szórványos, majd mind sűrűbb, magasabb egyedszámú populációk bukkantak fel, elsősorban Herend és Márkó térségében. A „bejövő kurzus" egyetlen lehetséges iránya a Szentgáli-hegyek keleti utolsó tagja mentén jöhetett számításba, (Veszprém-Meggyespuszta-Nemesvámos-Pécselyi-medence) mert Herendtől nyugatra, egészen Ajkáig, eredménytelen volt a kutatás, egyetlen példányát sem találtam, még a lucerna-here parcellákon sem! Az említett körzetekben július-augusztus fordulóján már közönséges volt az erate, miközben Városlőd-Kislőd-Úrkút-Kab-hegy körzetében még mindig nyoma sem volt. Augusztus 5-e után rohamosan csökkent az egyedszám, állapotuk általában egységcsen és fokozatosan leromlott. A hónap második felében már csak elvétve bukkantak fel kései példányai. Az 1990-es év kemény nyárvégi aszálya szeptember dereka táján végetért. A több hullámban érkező hidegfrontok, csapatékzónák nem tették lehetővé a 3. nemzedék első példányainak időbeni észlelését. Mire az időjárás alkalmassá vált a terepmunkára, addigra az őszi generáció jóval gyérebbszámú populációjának rajzása átbillent a kulmináción. Végeredményben szeptember második harmadától az erate szórványosan újra felbukkant, de a megvizsgált példányok állapotából kiindulva, nem lehet minden kétséget kizáróan a bakonyi 3. generáció léte mellett dönteni, legalábbis az északi résztájon. A rendkívüli szárazság is zavarólag hatott, táplálék és nedvességhiány miatt valószínű, hogy komoly veszteségeket szenvedett az őszi nemzedék. Mindezek ellenére egy részleges harmadik generáció repült, viszont nem kizárt, hogy egyedeinek jelentős része, 10-14 nappal korábban kelt balaton-felvidéki példányok. Ebben az időszakban mindössze egyetlen normál habitusú nőstényét fogtam, valamint egy teljesen lerepült var.pallida-t. A nemzedéki kérdés konkrét vizsgálata Nehéz eldönteni, hogy a faj bakonyi generációs kérdései a'kitörés évében, vagy csak később tisztázhatók véglegesen. Mindkét elemzés magában hordozza téves megállapítás lehetőségét, legalábbis rövid távon. Úgy ítéltem meg végül is, hogy vándorfajról lévén szó, amely ezt a jellegét a későbbiek során megülepedett populációi ellenére is részben meg fogja tartani. Ezért, a rendszeres utánszivárgással, délebbi területeken kelt egyedekkel összemossa a generációs szétválasztás tiszta lehetőségét. Ez a szélességi körökre vetített folyamatos, vertikális felhatolás 1-990-ben is okozott kisebb zavarokat.de most még követhető volt. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a szubmediterrán jellegű Balaton-felvidéken június első harmadában repült első nemzedéke. Ezt igazoló adat származik Tapolca környékéről is, (1990. június közepe, leg. Német,) amelyek már nem voltak egészen friss példányok. Ugyanezen időszakból származó, északi-bakonyi megfigyelés még nem volt A rendszeres Hárskút környéki kutatások csak július 9-én hoztak eredményt, (5 lerepült hím) amelyek bizonyító példányai csak a Balaton-felvidék ott frissen kelt és szinte azonnal északra vándorolt egyedei lehettek. Egészen más a helyzet a július végi-augusztus eleji gradációval. Ezek a példányok már lehettek júniusban bevándorolt, lokálisan lappangó nőstény egyedek friss utódai. Igazolja ezt az a tény is, hogy míg Hárskúton, Márkon és Herenden teljesen friss erate4c repültek a hónapforduló táján, addig a Balaton-felvidéken, (Dörgicse) már csak egy lerepült, gyérültszámú populáció tengődött. A feltételesen említett, de meg nem talált, júniusban beszivárgott nemzedéknek utódlás kérdésében tapasztalt szinte túlzottan sikeres „kitermelési" %-a, a kedvező időjárási együtthatók és a minden bizonnyal hiányzó, vagy csekélyszámú parazita hatástalan tevékenységének következménye. A fürkészlegyek, fürkészdarazsak itteni populációitól nem várható azonnali népességkiegyenlítő beavatkozás. Ennek késedelme, fokozatossága következtében az erate kártétele nem kizárt. Alapozva a megelőző fejezetben már említett őszi megfigyelésekre, egyértelműen megállapítható tehát, hogy a Bakony területén a Colias erate a kitörés évében, tehát 1990-ban, a Balaton-felvidéken és a Tapolcai-medencében 3, az Északi- és a Déli-Bakonyban 2 nemzedéket hozott létre. Az eltérést bizonyosan nem klimatikus tényezők, hanem a távolság okozta késedelmes területfoglalás okozta. A megállapítások helyenkénti spekulatív vonásait nem vitathatom, viszont kevés olyan középkeleteurópai fajról tudunk, amelynek ismeretanyaga annyira hézagos lenne mint az erate-é. A bizonytalanság pedig minden olyan faj vizsgálatainak elemzésekor elnézhető jelenség, amely új területfoglalás során eltérő ökológiai és klimatikai tényezőkkel kénytelen szembenézni és főleg érvényes ez a kitörés első évére. Etológiai és ökológiai megfigyelések Ebben az évben már az etológia fogalmának használata is kissé ingatag, hiszen ez a kifejezés genetikailag rögzített magatartásformát takar, ami az erate esetében a frissen foglalt arcában valószínűleg megváltozott formában jelentkezik, s rögzül majd a későbbiekben. Kérdés az is, hogy bakonyi viszonylatban be-