Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae)

Az eddigi vizsgálatok sorári tehát összesen 9 növényfajon sikerült Mansonia richiardii lárvákat ^gyűjteni. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a lárvák előnyben részesítik a gyékényt, a nádat és a zsombéksást. Kutatások szükségesek azonban még a téma további tisztázása érdekében. A lárvák gyűjtése A lárvák gyűjtésére korábban hazai tapasztalatok nem álltak rendelkezésre. Szóbeli közlések alapján tudjuk, hogy Mihályi Ferenc és Soós Árpád több alkalommal próbálkoztak eredménytelenül a gyűjtéssel. Rajtunk kívül még mások is kísérleteztek hasonlóan eredménytelenül. Magyarországon először feltehetően a II. világháború végén, 1944 júliuscól-októberig hazánkban tartózkodó Fritz Peus neves német culicidológus gyűjtött Mansonia richiardii lárvákat. A szerző érdeklődésére írt levelében azonban 30 év távlatából konkrét adatokat nem'tudott közölni, mivel a háború alatt Délkelet-Európában gyűjtött anyaga a naplójával együtt a háború végén elpusztult. Az 1980-as évek második felében a Magyarországon többször megfordult Norbert Becker kiváló német szúnyogkutató társaságában a szerző (Becker kérésére) 1988 május végén kereste fel Tihanyban a Külső-tavat, ahol sikerült is gyűjteni a lárva néhány példányát. Ugyanazon a napon a Balatonból (Sajkod, Balatonfüred is megkísérelték a gyűjtést, de eredménytelenül. Mint egy, a Külső-tóból behozott, de csak később feldolgozott anyag vizsgálatából kiderült, a szerző már 1988. április 5-én is gyűjtötte, a felületes ránézésre, szabadszemmel Anopheles lárvának is nézhető Mansonia lárvát. A fajt a Külső-tóban 1989-ben Papp László, a Természettudományi Múzeum munkatársa is megfogta (szóbeli közlés). A lárvák rendszeres gyűjtése 1988 késő őszén kezdődött el a tihanyi Külső-tavon. Szeptember 29-én 5 példányt sikerült fogni. A tó többi részén a parti szegélyből vett minták alapján később a legkedvezőbbnek látszó ponton folytatódott a munka egy kb. 20 m

2-es területen. A szóbanforgó terület domináns növénye a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) volt. Szórványosan a nád (Phragmites communis), néhány tő éles sás (Carex gracilis), valamint két terjedelmes zsombéksás (Carex elata) fejlődött. Az így kijelölt terület közepe nyíltvíz, sok alámerült tócsagazzal (Ceratophilum demersum) és keresztes békalencsével (Lemna trisulca). A vízmélység a szélétől befelé 12-20 cm és 60-70 cm között váltakozott, alatta 20—30 cm vastag puha, besüppedő iszapréteggel. A növények gyökérzete részben az iszaprétegben, részben az alatta lévő keményebb aljzatban rögzült. A süppedő iszapban rendkívül nehéz volt a járás, az egyenetlen aljzat következtében olykor a hosszúszárú halászcsizmába is befolyt a víz. A lárvák zöme 30-50 cm mély vízből került elő. Ennél sekélyebb, illetőleg lényegesen mélyebb vízben a lárvasűrűség fokozatosan csökkent. A gyűjtések során szerzett személyes tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a lárvák zöme az iszapban fejlődő gyökerekhez kapcsolódva él és csak kisebb hányaduk található az iszap fölött. Ezért az eredményes lárvagyűjtés érdekében a gyekén y töve ket célszerű volt óvatosan kihúzni a vízből, majd a gyökereket hálón keresztül nagyjából átmosva a megmaradó törmelékből fehér tálban, kevés vízben a helyszínen kiválogatni a lárvákat. Volt azonban rá példa, hogy idő hiányában a törmelékből a lárvák kiválogatására csak otthon került sör. A kihúzott gyékény növények a víz felső rétegeiben lebegtek, többnyire vízszintes helyzetben. Néhány hét elteltével megvizsgálva ezeket a növényeket, azok gyökerein olykor még mindig nagyobb számban voltak lárvák. A 20 m

2-es területről a több alkalommal végzett gyűjtések eredményeképpen 1000-nél több lárvát sikerült kiemelni. Természetesen az ott élő lárvák száma ennél lényegesen több lehetett. Az egy-egy növényegyeden talált lárvák száma nagymértékben változott. Mint arról korábban már említés történt, egy gyékény tőről általában 20-30 lárvát sikerült gyűjteni, de előfordult egy esetben, hogy ez a szám elérte a 7545t. Mivel a lárvák fejlődése kb. 10 hónapig tart, de mind az imágók kelése, mind a peterakás hosszabb ideig elhúzódik, ezért a lárvák az év folyamán gyakorlatilag bármikor gyűjthetők, akár télen a jég alól is (mint erre már vo^t is példa). Ez előnyös lehet a tenyészőhelyek felkutatása szempontjából. Azt azonban itt is célszerű hangsúlyozni, hogy a mocsári szúnyog lárvái csak állandó vizekben képesek kifejlődni. A kiszáradást és a jégbefagyást nem viselik el. Úgy tűnik, hogy pl. 1990-ben a Külső4óban is sok lárva pusztulásával járt a tó vízszintjének az aszályos időjárás miatt bekövetkezett jelentős csökkenése. A lárvák természetesen a növények kihúzása nélkül, közveüenül is gyűjthetők. Ehhez gyakorlatilag bármilyen víziháló alkalmas. Célszerű azonban viszonylag kis átmérőjű (15, maximum 20 cm) keretre erősített, nem túl sűrű szövésű molnárszita-szövetből készült hálót alkalmazni. Mind a háló kerete, mind a nyele erős, 8-10 mm átmérőjű acélhuzalból készüljön. A nyél végére ajánlatos a jobb fogás érdekében gumicsövet húzni. A kis átmérőjű háló előnye, hogy a növényzet között könnyebb vele dolgozni. Az eredményes gyűjtés céljából a hálózást mélyen kell végezni, az iszap fölött, illetőleg az iszap felső rétegében, természetesen mindig csak közvetlenül a növények töve körül. Nyílt vízben nem is érdemes próbálkozni.