Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae)

egy-két napon át teljesen mozdulatlannak látszó lárvát sem lehetett bizonyosan elpusztultnak tekinteni. A kísérlet befejezése után az ilyen egy4tét napja már mozdulatlan lárvák közül alkoholba téve több élénk ficánkolásba kezdett, annak jeléül, hogy még volt benne élet. Az előbbiekhez leírt életképesség azonban nem látszik minden tekintetbe egyértelműnek. Homlokegyenest ellentmondó tapasztalatok is előfordultak a szabadban végzett kísérleteknél. Ugyanis a Külsőtóba molnárszitából készített kis kalitkaszerű hálóba kontrollként több alkalommal kihelyezett lárvák zöme 24 óra alatt elpusztult. Erre a jelenségre egyenlőre nem sikerült elfogadható magyarázatot találni. A lárvák növényválasztása Viszonylag kevés az ismeretünk arra nézve, hogy a lárvák tenyészőhelyükön milyen növényfajokhoz kapcsolódva élnek. Megfigyelések arra engednek következtetni, hogy bizonyos növényeket előnyben részesítenek. Fritz Peus egy, a szúnyogokkal foglalkozó munkájában (PEUS 1951) kihangsúlyozza, hogy a lárva előnyben részesíti a lágy szárú növényeket (Glyceria, Acorus, Carex, Typha stb.). Ugyanezek a növények szerepelnek MIHÁLYI-GULYÁS (1963) munkájában is, kiegészítve még két példával (Sparganium, Ranunculus). Ezekből a munkákból azonban egyértelműen nem derül ki, hogy melyek is azok a növények, melyeken a lárvák fejlődnek, hiszen lényegében csak feltételezésekről van szó. Ez érezhető ki legalábbis Prof. Dr. F. Peus 19744>en írt válaszleveléből, melyben felsorolja azokat a növényeket (Acorus, Sagittaria, Ranunculus aquatilis, Hottonia, Aüsma, Glyceria), melyek azokban a vizekben fejlődtek, ahol Mansonia lárvákat gyűjtött. Feltételezte ugyan, hogy az említett növények mindegyikén élnek lárvák, de erről nem győződött meg. A felsorolt növények között a nád nem szerepel. Éppen ezért, amikor az 1970-es évek közepén Kecskeméti Istvánnal először kísérleteztünk a lárva gyűjtésével, a munkánál a nád szóba sem került, feltételezve, hogy annak szövetei túlságosan kemények lehetnek és ezért a lárva nem képes abba a légzőcsövét belefúrni. A lárvagyűjtési kísérletek azonban a különböző vízi növényekkel való próbálkozás ellenére kudarcot vallottak (ma már egyértelmű, hogy mind a kiválasztott hely, mind a módszer hibás volt). Mint azonban kiderült, a náddal kapcsolatos feltételezés egyáltalán nem volt megalapozott. A későbbiek során alkalmazott kirepüléscsapdákba ugyanis egyaránt belekerültek az imágók a homogén nádasban, valamint egyéb növényzetben. Sőt mi több, az első lárvát éppen egy nád tövéről sikerült begyűjteni a későbbiek során. Az azonban kétségtelen, hogy a Mansonia lárvák a náddal szemben előnyben részesítik a gyékényt. Mivel viszonylag kevés az idevágó ismeretünk, érdemesnek látszik röviden szólni az erre vonatkozó és elsősorban a tihanyi Külső-tónál szerzett konkrét tapasztalatokról is. Az eddigiek során az alábbi növényeken sikerült gyűjteni a.Mansonia richiardii lárváját. 1. Széleslevelű gyékény (Typha latifolia L.): A lárvák zöme erről a növényről került elő, ezért feltételezhető, hogy a Mansonia ehhez ragaszkodik a legjobban. Nem volt ritka, hogy egy-egy (több egyedből álló) gyékénytövön 20-30 lárvát sikerült megszámolni. Az eddigi csúcs 75 lárva volt. Az egy növényen tartózkodó lárvák száma azonban egyszerű módszerrel nem határozható meg, mert a gyékény kihúzásakor sok lárva feltehetően leválik a növényről. 2. Keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia L.): Egyelőre kevés a rajta fogott lárva, igaz a próbálkozás is kevesebb, mint a széleslevelű gyékény esetében. 3. Zsombék sás (Carex elata Bell. ap. Ali.): Nem ritkán sikerült rajta gyűjteni, de pl. a gyékénnyel ellentétben ezt a vízből kihúzni nem igen lehet. A zsombék oldalának a hálózásával, a háló mélyre merítésével és alulról felfelé húzásával azonban rendszerint sikerrel járt a próbálkozás. 4. Parti sás (Carex riparia Curt.): A növényt a vízből többnyire nem lehet kihúzni, rendszerint beleszakad. Hálóval pedig eddig csupán 2 példányt sikerült rajta gyűjteni. Ebben azonban az is szerepet játszott, hogy a parti sás a Külső-tó szegélyében fejlődik, ahol a víz a lárvák számára valószínűleg sekély. 5. Éles sás (Carex gracilis Curt.) : Gyakori növény a Külső-tóban is. Eddig 16 lárva került róla hálóba. 6. Közönséges rence (Utricularia vulgaris L.): A sok keresés ellenére is csak két lárvát sikerült rajta fogni, bár mind a Balatonban, mind a Külsó'4óban gyakori ez a növény. 7. Nyílfű (Sagittaria sagittifolia L.): A növény kihúzott tövéről egy alkalommal 3 példány jött elő. 8. Érdes tócsagaz (Ceratophillum demersum L.): Sokszori keresés ellenére is csak egyetlen lárvát sikerült rajta fogni. A laborkísérletek is azt bizonyítják, hogy ezt a növényt nem kedveli a lárva. Laboratóriumban érdes tócsagazt és gyékény tövet tartalmazó üvegedénybe kb. 100 lárva közül a tócsagazon egyetlen lárvát sem sikerült felfedezni. Egy későbbi kísérlet során csak tócsagazt tartalmazó üvegben a lárvák közül több nap elteltével is csak 2 lárva kapcsolódott rá légzőcsövével a növényre. Ugyanabba az edénybe az ezután behelyezett nádtő gyökereire egy óra elteltével nagy számban kapaszkodtak rá a lárvák. 9. Nád (Phragmites communis Trin.): A nádon több helyen és több alkalommal is (elsősorban a Külső-tavon) történt a lárvák gyűjtése. Eddig csak a nád gyökerein, függetlenül attól, hogy gyökér az iszapban, vagy a fölötte lévő vízrétegben volt. Ez részben a nád tövének kihúzásával, részben hálóval való gyűjtés segítségével derült ki. 146